Jobb lenne ha inkább szakítanànk?

Szóval, nem tudom hogy mennyire fogtok komolyan venni, de leírok mindent őszintén.

Barátnőm 18 éves, most kezdte az érettségit. 12. osztályos.

Én most lettem 20 éves, már dolgozom mióta befejeztem a szakmát.

A lényeg annyi lenne, hogy nem tudom leallítani ezt a folyamatos kattogást, és akarva-akaratlanul, de nehatív dolgokat szül az agyam. "úgy is elhagy, talál jobbat nálam, lesz aki elcsavarja a fejét, aki pènzesebb/jobban néz ki" Lehet nem hiszi el senki, de ezekkel nem csak pár pillanatomat, de egész heteimet tönkre tudom tenni.

Valahogy fèltèkeny vagyok az összes pasira akiről beszél, akikkel barátkozik. Amióta egyik szilveszterkor berúgva intem képeket küldött/szexchatelt az exèvel, mindent túlgondolok, és nem bízom benne. Tudom tudom. Most jönne a kèrdèsek hogy ha nem bízok benne akkor miért nem hagyom ott. Hetente 1x találkozunk, mivel én szolnoki vagyok, ő meg bèkèscsabai, eddig egymásnál aludtunk, de már csak 2-3 hetente találkozunk valahol pár órára, de az is veszekedèssel telik. A story őszinte, és igaz. Nyugodtan lehet reportolni ha nem tetszik. Viszont olyan is megesett már, hogy házibuli volt nálam, ünnepeltünk a barátnőjének a 18. szülinapját, és smároltak az ágyamban. Nem tudom már hová tenni ezt az egészet, nem tudom azt sem hogy mi lenne a helyes döntés/lèpès. Néha azt érzem, hogy már csak beteges ragaszkodás, és megszokás az egész. (2,5 ève vagyunk együtt) Viszont ezt még leírom: Amit csak lehetett én megtettem, megvettem egy szóra amit kiejtett a száján, de van hogy úgy sem akart találkozni, hogy azt mondtam elmegyek érte kocsival, és egy centit sem kell vonattal megtennie. Nem tudom mit rontottam el, amikor volt a sok vita mert "visszaszeretett" az exèbe, akkor is nekem kellett bocsánatot kètem szerinte, hiszen ha nem mondtam volna hogy tiltsa le, akkor nem elevenedtek volna fel az èrzelmei :/