Válás gyerekkel?

Értem, de ha a gyerek ezt látja, márpedig érezni fogja, akkor még rosszabb.

Ezt azért kérdeztem, mert így azért ott vagy, mint apa, csak más a helyzet. Mert igazából, ha megtudjátok beszélni a láthatást, akkor sokat tudsz vele lenni.

Egy barátom is így van, van amikor a héten 3 4 napot vele van a gyerek pl.

3as voltam.

Mi is majdnem elvaltunk mikor a fiunk 2-3,5 kora körül volt.

Most 5, és rendeződtek a dolgok.

Nem írtad mi a probléma, de van egy gyanúm h ha a gyermek kicsi kora körül jönnek elő a problémák azok idovel helyrehozhatoak. Az egy kemeny idoszak, sok a válás. Mi is a gyermekünk miatt maradtunk csak akkor egyutt, de baromi nehez volt. Én akkor úgy ereztem elárulom magam ha maradok. Mégis megtettem, és már nem bánom.

Lehet külön is fejlődni de lehet együtt is.

Nekem ismeretségi körből van tapasztalat, éspedig nagyon rossz.

Nem azonnal, de évek alatt eltávolodott a két lány az apjuktól. Hiába minden, heti 1 nap vagy kétheti 2 nap sokkal kevesebb, mint amit az anyjukkal töltenek. Az anyjuk pedig módszeresen ellene nevelte a gyerekeket. Ezt nem tudta a férfi ellensúlyozni. Az mesebeszéd, hogy a gyerek megérzi, hogy az apja igazán szereti. A tény ezzel szemben az, hogy egy kisgyerek nem bírja idegileg, hogy folyton szembenálljon az anyjával, ha együtt lakik vele. Tehát ha az anyja utálja az apját, akkor megutálni ugyan nem fogja, de eltávolodik tőle lelkileg.

Az ismerősömnél a volt feleség pl. az iskolai szünetekben előírt fele időt se nagyon adta meg az apának. Ha az apa panaszt tett a gyámhivatalnál, a gyerekek előtt úgy magyarázta, hogy az apjuk áskálódik ellene.

Én a helyedben nem válnék, hanem kivárnék. Ha nő a gyerek, változhat még a kapcsolat.

Párterápiára nyitott lenne a párod?

Nemtudom emberileg milyen kapcsolatban vagytok a felésegeddel, mert ha jóban, akkor lehet kérni közös felügyeletet, ami a gyakorlatban azt jelenti hogy 1 vagy 2 hétig nála, 1 vagy 2 hétig nálad.

Ez ha messzebb költöztök nem tudom ugyan hogyan oldható meg az ovoda, iskola miatt, de egyre gyakoribb az ilyen. A gyereket (állítólag) nem viseli meg.

Persze előbb mindenképp próbáljátok helyrehozni, de ha nem lehet már, akkor sem kell elszakadnod a kislányodtól. Egy rossz házasságban felnőnie rosszabb, mint így.

Mi ezért vagyunk együtt. Imádom a lányomat, így nem váltunk el.

Akik elváltak ott sem igaz hogy a gyerek megutalta volna apját, sőt akiket ismerek ott apa a minden. Kicsi korban is, és felnőtt korban is.

Ha simán csak szereted és torodsz vele amennyit lehet, O a tiéd marad, új apa nincs, csak egy ismeretlen csávó aki oda költözik hozzájuk.

Mi már több éve külön vagyunk (nem voltunk összeházasodva). Akkor 2,5 és 8 évesek voltak a gyerekek. Utáltam (most is) az apjukat, de ő nagyon szereti őket, és viszont. Nálam laknak, de bármikor mehetnek az apjukhoz. Azt kell mondjam, hogy az anya normális hozzáállása nagyon kell a jó apa-gyerek kapcsolathoz. Én nem akartam elvenni, nem akartam az apjuk ellen fordítani őket, a gyűlölet miatt ez sokszor nagyon nehéz volt.

Ugyanakkor ismerek olyan anyát, aki simán elfordította a gyereket az apjától, az akárhogy küzdött, és kedves volt, és ment, és akarta...