Rendbe lehet ezt még hozni vagy úgyis szakítás lesz a vége?

Nem várom el senkitől, hogy biztos választ mondjon, hisz ha részletesen is leírom, nem lehet teljesen megerteni az ilyen helyzeteket. De hátha tudtok mondani olyan tanácsot, neglátást, ami segít.

Szóval, én 23 vagyok, a párom 24. Együtt vagyunk már több, mint 5 éve. Igazi, őszinte szerelemnek indul, az is a mai napig. Sosem bántottuk meg akarattal egymást, odafigyeltünk egymásra apróságoknál is, nem néztünk félre, a nézeteltéréseket mindig megtudtuk beszélni, megértettük a másikat. Ez alapjában véve ma is így van, tehát elmondhatom hogy egy biztos alapja van a kapcsolatunknak. DE, az utóbbi időben, egyre többször kaptam magam azon, hogy unatkozom mellette, egyre többet húzom fel magam miatta, ő is miattam. Ez lehet azért is van mert mostanaban nagyon stresszes napjaim vannak, lelkileg is lemerültnek érzem magam teljesen, (munkám miatt). De ugyanezt látom nála is. Ha elmondom neki hogy én mit szeretnék, akkor felhúzza magát. Most is, szilveszter van én meg itt potyogom ezt a kérdést...kértem, hogy menjünk át egy baratnomekhez, aki eppen bulit tart. De hallani sem akart róla, csak ideges lett, hogy értsem meg, ő most sehova sem akar menni, csak ketten legyünk most itthon. Nem értem mi a baj. Aztán itthon ülünk.

Emiatt a folytonos helyzet miatt persze már a szexet sem kívánom, próbálok ugy tenni(, es tudom hogy szornyu hiba) de rögtön eszreveszi ha csak ugy csinalom mintha kivannam, ha szóvá teszi meg síró görcs jön rám, hogy hogy juthattunk idáig. A hétköznapok is annyira silányak, üresek, csak úgy vagyunk. Persze tudom hogy nagyon szeret mert ettől a hangulattol függetlenül elmondja és kimutatja érintésekkel, segítséggel, stb , én is nagyon szeretem, de néha annyira azt érzem hogy én mennék szaladnék világot látni, vele, ő pedig egy lassabb tempó.

Fogalmam sincs hogy ezt hogy lehetne helyre hozni, vagy nincs is értelme és 5 évet dobjunk ki az ablakon, keressünk mást akivel passzolunk?

:(

Köszi ha válaszoltok!

23N