Mit gondoltok a kapcsolatunkról, szerintetek rendbe lehet még hozni? 16/l 16/f (3 év)

Sziasztok. Segítséget szeretnék kérni tőletek, nem tudom mi legyen. Köszönöm szépen előre is ha elolvasod és megpróbálsz segíteni.

Ott kezdődött hogy 13 évesen (2012ben) új iskolába kerültem, ahol jóban lettem az egyik fiú osztálytársammal. Mivel nem voltunk közömbösek egymásnak, így fél év barátkozás után összejöttünk. Nagyon jó volt a kapcsolatunk, sokat voltunk együtt (főleg ő hívott el mindenfele) egymással éltünk meg minden nagy első dolgot. Nagyon kedves, odaadó és hűséges fiú volt. Az idei nyár is szuperül telt, ahogy az összes eddigi együtt töltött, átjártam hozzájuk, együtt is aludtunk hol nálunk, hol náluk. A szülei is végre elfogadtak engem. Majd egy kis idő után (kb nyár közepén) furcsa dolgokat vettem észre, már nem mondogatta hogy szeret, már nem ölelgetett, ritkábban írt nekem. Nem éreztette velem hogy szeret, de amikor rákérdeztem mindig megnyugtatott hogy nagyon szeret. Amikor nyaralni volt, egyáltalán nem hiányoztam neki, és ez rosszul esett..felületes témákról beszélgettünk. Majd meghívták őt egy medencés buliba ahol szinte a fél évfolyam ott volt, és elmondtam hogy rosszul esik hogy nélkülem megy el..de ez sem érdekelte. A buliban lerészegedett, és bár nem kavart senkivel (egy nagyon jó barátnőmtől tudom) de elmondta mindenkinek hogy lefeküdtünk. Persze később ezt meg is bánta. A buli utáni másnap találkoztunk, elmondtam neki mindent ami addig zavart, hogy mennyire rossz hogy mostanában nem érzem hogy szeret, és hogy így viselkedik velem..és megkérdeztem mit akar, szeret e még. Sírtam, mert féltem hogy elveszítem, és ő is sírt. Azt mondta szeret és nem akar elveszíteni..és elmondta hogy zavarja hogy sokat ültünk otthon mostanába, sokat találkoztunk meg hogy kezd minden megszokottá válni, a történetek amiket mesélek már legalább egyszer elhangzottak. Elmondtam én is azokat amik zavarnak, és megbeszéltül hogy megváltozunk mindketten. Ő mondta, hogy szar lenne az egészet veszni hagyni. Majd újra minden jó lett; majdnem 2 napig. Én is megváltoztam, nem is kerestem őt és amikor átjött mindig készültem meglepetésekkel, sütöttem neki meg ilyesmi. Viszont amikor náluk voltam (előző hét kedden) egy idő után azt éreztem hogy zavarom, csak ült az ágyban hallgatta a zenét és nem is szólt hozzám..így hamar haza is mentem. Majd 6 napig nem találkoztunk (elutaztak), és olyan dolgokat írt nekem hogy nagyon hiányzom neki, nagyon szeret és alig várja hogy lásson. Megbeszéltük minden gondunkat, azt mondta hogy ne legyünk otthon hanem mászkáljunk el valahova, és úgy mindent rendbe hozunk. Ám amikor legközelebb találkoztunk már 2 óra után megunta a társaságom, haza is kísért, de furcsa volt. Amikor hazament sírtam, mert úgy éreztem nem is akar velem lenni, és hogy nem szeret. Megírtam neki ezeket, de megnyugtatott hogy minden rendben. Pár órával később írta, hogy holnap találkozzunk...beszélnünk kell. Szakítani akar. Teljesen kétségbe voltam esve, sírtam és féltem hogy elveszítem. Több mint 2 órát beszéltünk telefonon, ő is sírt és én is. Azt mondta megpróbálta, de nem tud változtatni, és sajnálja hogy megbánt ezzel de ez nem fog működni, már csak barátként szeret...Ezen a héten kedden volt az a bizonyos szakítás. Alig 6 napja olyanokat írt hogy mennyire hiányzom neki.. Nem értem. Nem értem miért hitegetett azzal hogy minden rendben, hogy mit érez most..minden amit mond annyira zavaros. Úgy érzem a végére a kapcsolatunk egyfajta se veled se nélküled kapcsolat lett, ha velem volt rossz volz, ha nélkülem volt akkor is, de úgy érzem kevesebb találkozással meg lehetett volna ezt még oldani..de ő nem akarta. Hiába sírtam, ragaszkodott a szakításhoz, amit pár hete ő sem akart. Tegnap beszéltünk, azt mondta már jól van és csak néha (napi 1szer vagy 2szer) jutok eszébe. Azt mondta nem tudja lesz e még jövőnk együtt, de örülne ha legalább barátok lennénk.. Annyira szomorú vagyok. Ő volt az első szerelmem, még mindig nagyon szeretem, vele akarok lenni és hiányzik, és olyan rossz hogy ilyen hamar túllépett rajtam, hogy ő már nem szeret, pedig mostanában mindig megnyugtatott hogy így van. Mindent beleadtam a kapcsolatba, a szex is nagyszerű volt, mindent megpróbáltam hogy jól érezze velem magát..hiába. Nem tudom mit tegyek..Mostantól minden nap látnom kell a suliban is, minden nap látom majd hogy mennyire boldog nélkülem. Vele mindent megbeszélhettem, mindig ott volt ha bajban voltam, nem tudom hogy fogom kibírni nélküle. Szerelmes vagyok még mindig belé. Szerintetek mit tegyek? Lépjek túl rajta, vagy még mindig szeret és ez csak egy hullámvölgy? Ő sem tudja mit akar, vagy ez egy halott kapcsolat? Tanácstalan vagyok. Sajnálom hogy ilyen hosszú lett, szerettem volna mindent leírni. Köszönöm annak aki elolvasta és megpróbál segíteni.