Jól érzem, hogy jobb lenne ezek után szakítani?

A párommal 3 éve vagyunk együtt és az eleje óta folyamatosan féltékenykedik. Először csak a rám "szemet vető" pasikat szidta, dúlt-fúlt, de kb. idén október környékén eljutott oda, hogy brutálisakat veszekedtünk, állandóan kérdőre vont, gyanusítgatott és veszekedéskor undorító dolgokat vágott a fejemhez: ribi vagyok, pitsásan öltözöm, lejáratom, nem lehet engem komolyan venni, szégyent hozok rá, nem tudok fejben felnőni, megmérgezte az agyam a feminizmus, meg hasonlók. Ezekért mindig bocsánatot kér és esküdözik mint valami cigányasszony, hogy ő nem gondolta komolyan.

Valamiért most így Karácsony előtt még feszültebb és még jobban kijöttek ezek, már szakítani akartam, de térden csúszva könyörgött, és felvetette, hogy menjünk el terápiára.

Erre tegnap került sor, és a terapeuta, miután elmondtunk neki mindketten mindent, ilyen cukiskodó hangsúllyal, ahogy gyerekekkel szokás beszélni, elmondta, hogy nagyoooon-nagyoooooooon csúnyán viselkedünk, egyik kutya, másik eb, nem tudunk kommunikálni, és mennyire fáj ezt neki látni, hogy két ember így viselkedik, akik szeretik egymást, szóval most széééépen tanulunk, okés (?). Én megköszönem, és felálltam, masíroztam is volna ki az ajtón, mire a párom bevágott elém és becsukta előttem az ajtót, hogy nem menekülhetek el, nem lehetek ilyen felelőtlen, gyerekes, erre a "terapeuta" még okoskodott is a háttérből, hogy nem baj, hogy ez történik, ennek ki kell jönnie, látszik, hogy eszkalálódtak bennem a dolgok, ami jó jel. Rájuk ordítottam, hogy azonnal engedjenek ki, így szabadultam nagy nehezen.

Később kiderült, hogy akihez mentünk, nem terapeuta volt, hanem innen, gyakoriról valami önjelölt segítő (mellesleg úgy nézett ki, mint valami elcseszett hobo, Jézus Krisztus és a fiatal Charles Manson keveréke, teljesen gyanús volt az egész már az elején), akit a párom kerített, szerencsére ingyen volt, de ettől még csúnyán átverve érzem magam.

Szemétség lenne most azonnal, az ünnepekre is fittyet hányva szakítani? A párom érzi, hogy ez jár a fejemben, mert össze-vissza zsarol, hogy kifizetteti velem az ajándékom (ami százezres nagyságrend), meg rossz híremet fogja kelteni. Mert nem sétálhatok csak így ki, felelősséget kell vállalnom. Meg olyanokat mond, hogy csak akkor enged el, ha átnézheti a gépem, telefonom, mert tudnia kell a szakítás valós okát, mert ha megcsaltam, akkor ugyanolyan emelt fővel viseljem el a reakcióját, mint amilyen emelt fővel vettem a számba mások farkát.

Csak azt nem értem, hogy miért, és miért nem NEKI kell felelősséget vállalni, konkrétan 0, zéró önkritikája van, mert az, hogy térden csúszva könyörög, és mondogatja, hogy mit nem gondolt komolyan, nem önkritika, mivel másnap ugyanúgy folytat mindent.