Sok nőt bántalmaznak otthon?

Ha lehetne az emberek szűrni ilyesmire, az életben nem történne semmi rossz.

Alapból születünk valamilyennek, és erre rájön a nevelés, a szülők személyisége, a viszonyuk egymáshoz, a tágabb család, az iskola, a tanárok, a barátok.

Vannak, akiknek nem tanítják meg, hogy mi az az alap tisztelet, amit megérdemelnek. Ha pl. anyukád, apukád soha nem véd meg, amikor valaki bánt, nagyon nehéz lesz megtanulod, hogy érdemes vagy arra, hogy kiállj saját magadért.

Anyukám apukája borzalmas, nőgyűlölő ember volt, a nőknek külön étrend, mindenért őket verte el, ha a szeretett fiai loptak és elkapták őket, az is anyum és a mama hibája volt. Mellette vallásos is volt, tehát ő elintézte istennel, hogy jó az, amit csinál. És persze fiúk kapcsán szigorúan volt anya fogva. Anyukám 18 évesen lelépett, az első férfiba beleszeretett, aki kedves volt hozzá. Persze fogalma sem volt róla, milyen az igazán kedves ember. Apám nem volt az. Részeges, szerencsejátékozós agresszív tetű volt.

Évekkel később, mikor már nem láttuk régóta, és a nevelőapám - akit az igazi apámnak tartok - már része volt az életünknek, anya egyik barátnőjénél voltunk. A nevelőapukám egy magabiztos, jó kedélyű, segítőkész, megbízható ember. Nem iszik, nem verekszik, még a pókokat sem csapja le, hanem kiviszi őket a szabadba. Ahogy anya ott ült a barátnőjével a konyhában, hallottam, ahogy azt mondta, hogy "nem hittem soha, hogy létezik férfi, aki nem ver meg".

Sokan azt nem fogják fel, hogy ez kicsi korban kezdődik. Nem tudom, veletek van-e olyan, hogy így felnőttként visszanéztek, hogy miket csináltunk a suliban, és mai aggyal felfogod, hogy igazából semmilyen következménye nem lett volna, ha nem csinálsz semmit. Nekem a tesiórával kapcsolatban van sok ilyen, hogy kicsinek azt hittem, a világnak vége, ha nem veszem le a melegítőgatyám, felnőttként meg visszagondolok, hogy mit csináltak volna? Lerángatják rólam a nadrágot?

A bántalmazással az a baj, hogy későn jön a "reality check", és olyankor már a személyiségen nagyon nehéz változtatni. Vannak, akik ki tudnak lépni ebből a szerepből, és vannak, amik nem.

Ha belépek egy baráti társaságba, tudom, hogy ki leszek. Én leszek az, aki nem megy el minden találkozóra, akit nem azonnal szeretnek meg, de akit a humora miatt szeretnek meg. Ez nekem adott. Nem tudok a baráti társaság vezetője lenni, nekem kényelmes az a szerep, ami adott. És a legtöbb embernek "kényelmes" a szerep, amiben van, mert a változás bizonytalanságot hoz. Inkább a biztos rossz, mint a bizonytalan, mert ezek az emberek nem arra gondolnak, hogy lehet jobb, csak arra, hogy rosszabb. Hányszor hallottam már ilyen emberek szájából, hogy lehetne rosszabb is. Azt soha nem, hogy jobb is. Ki van belőlük ölve a remény.

Ami meg az én mániám, az csak külön lábjegyzet, hogy szerintem a "pár héten belül szex" hozzáállás is olyan, amivel lehetetlen megismerni egy embert. Most meg nem mondom, hol, de olvastam, hogy az emberek kb 3 hónapig képesek eljátszani egy szerepet. 3 hónapot meg a legtöbb ember nem vár a szexszel.

31.-re.

Volt. :(

34.-re.

Egy romániai folyóban fürdik.

Kérdező, akkor gondnokság alá kell venni az ilyeneket. Ugyanis se a mivamivamiva? -ban,

sem a "hello, sz..sz-e pénzért?",

sem az " előző nőit is verte, ezt még az anyja is megmondta, de azokat mindenki szájon vágta volna, olyan tahó és elviselhetetlen ribik"

szitukban és hozzáállásban nem erő és dominancia van, hanem tahóság, és nyílt erőszak.

Aki ezt erőnek, dominanciának stb. látja, annak hiányzik az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége, tehát cselekvőképtelen, gondnokság alá kell helyezni.