Szakitsunk a párommal? Szerinte én infantilis vagyok a párkapcsolatunhoz és ahhoz , h együttéljek a gyerekeivel.

Ez a "másik fél gyerekei" mindig nagyon megosztó téma. Szerintem itt is, ahogy minden felnőtt kapcsolatban, egyenrangú felek vagytok. Tehát hagyni kell érvényesülni mindkettőtök akaratát valamilyen szinten. Asszertíven hozzáállni a dolgokhoz.

Azt neked sajnos meg kell tudnod értened, hogy ő két tűz között van, és bárhogy is alakul, a gyerekei lesznek az elsők. Ebbe akár képzeld bele magad fordítva, te is így éreznéd, nem?

Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nyelj le mindent és légy megalkuvó, csupán probáld az egészet az ő szemükkel is látni.

Nem ismerjük a háttértörténeted, de egy új "anyuka" sosem lesz elsőre szimpatikus a gyerekeknek, bármennyi idősek is. Hidd el, tapasztalat..

Mégis, ha esetleg megértéssel és elfogadással fordulnál feléjük, talán az apuka is más szemszögből tudja majd látni a helyzeteteket, és készségesebb lesz veled szemben.

Sok sikert!

Előző voltam.

Még annyit megjegyeznék, és kiemelnék, hogy a kapcsolatban ketten vagytok és kell is, hogy ketten legyetek.

Ha te változtatsz, és úgy érzed, megtettél mindent, akkor továbbiakban már tisztán kell, hogy lásd: a párod is így tesz?

Ha úgy érzed/látod, hogy nem, akkor a következő kérdésre is tudni fogod a választ: ez ÍGY még mindig egy "párkapcsolat" és?

"3 évig alkalmazkodtam a gyerekeihez"

Kár volt. Nem kellett volna. Jó, hogy vége.

Mit kellett volna beszélni? A 45 éves felnőtt ember tisztában volt vele, hogy a tartsunk szünetet duma pusztán a szakítás elodázása. Ilyet mondani 18 felett már eléggé ciki szerintem. Ebből kiindulva valóban nem igazán viselkedsz a korodnak megfelelően. Pont erre a szitura szokták azt mondani, hogy ha kell a tehén kelljenek a borjak is.

Reméljük megtanultad a leckét.