Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi a helyes lépés?
A barátommal majdnem 3 éve vagyunk együtt!
Nemsokára össze is házasodunk, mert Babát várok.
Szeretem őt de, néha túl sok ez az arrogáns viselkedés!
Olyan könnyedén dobálózik a szavakkal.
Azt mondja gyakran, hogy már elege van belőlem( leginkább akkor, amikor nem értek vele egyet), sokszor olyan dolgokat kér tőlem, amiket ő is meg tud tenni!
Pl kimenni a konyhába chipsert vagy valamiért!
Azt mondja én vagyok arrogáns, nagyképű, mert pl mostanában fáj a derekam, és a hasam is fájdogál!
Szex hez semmi kedvem, ha épp kedvem van, egyszerűen éltünik, nem tudom, hogy a baba miatt vagy nem.
Teló függő, titkolózás, annak a híve, hogy ő nem titkolózik" ő megőrzi a házasságát ".
Nem akarok vele szakítani, egyedül gyereket nevelni nem akarok.
De nem vagyunk már gyermekek, ő idősebb, de attól nekem is van személyiségem, életem.
23/28
‘Erre hozzám vágja, te halott rib**c, azt mondtam húzódj le! ‘
legkesobb ebben a pillanatban kellett volna azonnal otthagyni.
De ha ő egy hibát keres, hogy elhagyjon, őt nem érdekli a gyereke, érdekből házasodni én sem akarok.
Egyedül gyereket nevelni úgy sem, néha annyi stressz ér egy nap az ő hibájából, hogy félek, hogy elmegy a baba.
Néha semmi ok nélkül sírok, vagy épp egy fájdalom miatt.
A tegnap megint neki sírtam, monda, hogy ne sírj nekem, ha fáj valami menj orvoshoz!
Pedig veszek be gyógyszert a fájdalmamra.
Az ilyen nehezen érik be apává/férjjé meg egyáltalán felelősségteljes felnőtté.
Meg van riadva ettol a szereptol. Es minden baja van semmi nem jo fogolynak érzi magát rosszul érzi magát az egészben.
Ő egy gyerek. Es nagyon sok férfi nem akar felnőni.
Nekem nem is sikerül teherbe esnek már a kapcsolatunk kezdete óta, néha attól féltem, hogy el fog hagyni ez miatt.
Most mint egy isteni csoda, teherbe estem.
Mindig azt mondta neki most kell gyerek nem később, amikor mindenki azt mondja rá , hogy 40 évesen viszi a gyereket a suliba az öreg tata!
Meg adtam neki, amit kért! Itt vagyok mindjárt 17 hetes. Ennyi stressz és félelem nem volt bennem rég.
Én elgondolkodnék az örökbeadáson.
Te is boldogabb lennél és a baba is sokkal boldogabb lenne egy olyan családban, ahol várják, örülnek neki és szeretik. A kisgyerekeket nagyon gyorsan örökbefogadják, már ott fog állni egy kedves házaspár, akik imádni fogják.
Ha nem házasodtok össze, akkor bele se tud nagyon szólni, ha különköltözöl. A gyerek apja ismeretlen lesz és rég a nevelőszülőknél lesz, mire a pasi rájön, hogy megszülted és elkezd utána teperni, ha egyáltalán akar gyereket, mert a viselkedése alapján meggondolta magát...
Azt nem szeretném, hogy örökbe adjam, túl nehéz lenne, hisz egy kis kötődés és szeretet már most van bennem.
Ha meggondolta magát, akkor csak várom, hogy elmeneküljön.
Nekem kell a baba, akár nélküle, akár vele.
Látom rajta, hogy nincs felnőve ehhez a szerephez, nem törődik velem, hanyagol. Mind meséli nekem, hogy a baba nem fogja tudni, hogy nekünk nincs, neki meg kell adni!
Igen,ez így igaz, de ha én nem kapok semmi törődést az ő kezéből amikor szenvedek?!
Menjek minden héten az orvoshoz, egy masszőrhöz, hogy dolgozza meg a derekam?
Vagy utaltassam be magam, a kórházba, hogy segítsenek felállni az ágyból ha pl fáj a derekam és ki kell menjek pisilni?
Ha ilyen egyszerű dolgokat nem tesz meg értem, a baba életéért mit tesz? Csak annyit, hogy a nevére veszi?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!