Vissza vágjak én is? Vagy rontok a helyzeten?

1 éve vagyunk együtt és nem vagyunk már gyerekek 20-on, és 30-on. Tehát érdekes.Viszont igaz, hogy sok időt voltunk nagyon szorosan együtt, tehát lehet sok vagyok neki, de már mintha nyúg is lennék néha. Viszont ha bejelenteném neki, hogy megyek a barátnőmmel,mert elhívott, egy régi régen látott barátnőm bulizni, akkor nagyon kiakadna.egyszer azt is mondta hogy ha elmegyek, nem is kellek már neki.Akkor?Ilyenkor mia ehlyes teendő? Már úgy érzem minden felhúzza amit mondok neki :( Viszont elhagyni sem akar.

Hát igen de megszokta, hogy én nem megyek, unalmassá válhattam, mert régen nem érdekelt mit gondol elmentem, akkor forditva volt, hogy ő nem ment, és idegeskedett,meg hívogatott, hogy hol vagyok, de én felvettem, és beszéltem vele, és siettem hozzá haza. De én akkor tudom azt miért csináltam. Mert fontosabb volt az hogy bulizok mint vele legyek. Ezért esik rosszul ez most tőle, a kapcsolatunk már mélyebb stádiumában. Együtt nem mehetünk,mert oka van. Az a társaság számomra nem kedves. Nem unszipátia hanem története van sajnos.Meg sokszor azt sem tudom hol van mert bármit mondhat. SZóval nem nagyon tudom mit tegyek.SZerinted?beszélni már nem beszélek vele mert hiába.nem jutok semmire.Mindig azt mondja mondom a magamét, nem is jut szóhoz, és mindenre ráhelyesel.Valamiért azt érzem van valaki a háttérben, vagy másba szerelmes, aki nem jön össze, és engem gyötör miatta.nem tudom