2 ilyen ember, hogy tud együtt lenni? Van itt hasonló személyiségű ember?

Köszi, aki elolvassa!

3 éve van barátom, együtt élek vele. A kapcsolatunk eleje óta a személyiségünk negatív oldala, nagyon rosszul hat egymásra, a pozitív meg nagyon jól. Van egyfajta dinamika, ami mindig előjön. Nyugalmi időszak 1 hónapig, minden jó, szeretet, minőségi idő, nevetés, támogatás, majd jön valami, legyen kis vagy nagy dolog, és elszabadul a pokol. Vagy én nem tudok leállni, és nem tudom, mikor kell hallgatni, vagy ő bunkó, amit nem érzékel.

Elmentunk parterapiara, a sz*ból hoztuk vissza a kapcsolatot pár hónapja, mert sok volt a sérelem, de szerettük egymást.

Mar vannak sikerélmények, azaz mindenképp fejlődött a kapcsolat, de a veszekedések így is harcba mennek át többségében. Gondoltam, az a lényeg, hogy már változik, majd lesz jobb, de párom most úgy döntött az egyik vitánál, hogy neki ez kevés.

Részemről is igyekeztem változni, barmilyen kívánsága volt, arra figyeltem, és mégsem tudja elfelejteni a régieket hirtelen. Azt mondja, mégis sokkal jobban bántja, mint hitte. Csak hát ezért mentünk el segítséget kérni, előre kéne tekinteni, nem hátra szerintem. Ki mire koncentrál.

Hiába vagyok jó a konfliktuskezelésen kívül minden másban, ami szintén nagyon fontos az életben, nincs arányban, amit belerakok, és amit akar látni belőlem. Ha mondom, hogy a jóra koncentráljon, és értékelje, hogy már valamikor le tudok állni, vagy tudom őt is kezelni, azt mondja, hogy "de nem úgy, neki más a szeretetnyelve, miért nem csináltam másképp, kiégett, sosem mondom, hogy megértelek, miben segíthetek". Mintha nem tudatosan, de direkt felnagyítana mindent, meghazudtolja, lekicsinyli, ha megteszem, amit szeretne, de nem megy tökéletesen. Nem is lennék kikeszülve, ha közben a mindennapokban nem rajongott volna a többi dologért, amit teszek, de most azt az oldalát vette elő, mintha egy szeret nélküli, rideg emberrel beszélnék. Ha próbálom rávilágítani arra, hogy miért tör pálcát felettem a rossz természetemért, ha kötekszem, miközben ő sem tökéletes, és olyan durva "vicceket" néztem el neki, amit normális ember nem, akkor az a válasza, hogy "jó, legyen ő a rossz, elviszi a balhét, akkor alkalmatlan egy kapcsolatra, szetmentek az idegei".

Ilyenkor van esély arra, hogy egyszer úgy ébred fel, hogy látja, miről is beszélek és ne várjon el olyat, amit nem csinál tökéletesen ő sem? Ilyen állapotban, mit lehet kezdeni egy ilyen gondolkodású emberrel? Hagyjam egy ideig? Próbáltam mindent, a szeretetet,kétségbeesett szánalmat, hangos indulatot. Talán egy dolog hatná meg.. ha azt mondom megértelek, sajnalom, legközelebb jobban csinálom.

Egy bajom van ezzel, hogy ebben nem látom a személyek iránt érzett mély szeretet, csak egy falhoz szorítást. Annyi szar kapcsolat van, miért nem tudja valaki a jóra helyezni a fókuszt? Mintha neki járna, hogy lehet bunkó, azzal nem foglalkozik, sokszor miből kellett felallnom, mert szeretem, és tudom, hogy egyébként jó ember.

3 ev után, már vágynék eljegyzesésre, de ezek szerint sehol nem vagyunk nála, széthullik a kapcsolat. Kertem, hogy mondja ki, hogy rám van szüksége, és nem ment neki, csak szajkózza, hogy vita kozben, miket mondtam sokszor rá. Következő pillanatban meg ölelget, sír, hogy szeret, de nekem a biztonság kellene.

Ha el kell engednem, ezt hogy csináljam, hogy ne menjen tönkre a szemelyisegem? Azzal, hogy nem nézi úgy a jót, ahogy én nála, a magamba vetett hitem dől meg.