Hogy ne legyek önző, ti hogyan csinálnátok a helyemben?

Várandós vagyok az első (és utolsó) pici babánkkal, régóta vágytunk rá, engem szétvet a boldogság.

A páromnak ma reggel elhunyt egy közeli szerette, még beszélni sem tudtam vele, nem veszi fel a telefont, nem hív vissza, nem válaszol az üzenetemre.

Ő nagyon rosszul, magába fordulósan éli meg a negatív dolgokat, ráül a depresszió és meghal neki a világ (ezt mutatja az is, hogy nem kommunikál, miközben én is épp pl meghalhatnék valahol terhesen úgy, hogy nem is tudna róla, mert ugye az ő bánata most mindennél fontosabb - felveheti munkaidőben a telefont bármikor, ilyenkor itthon is az neki a módi, hogy nem szól hozzám).

Nagyon szeretnék neki a támasza lenni, meghallgatni, együtt sírni, fogni a kezét és segíteni minden teendőben ahogyan az normális, de közben itt vagyok én és a bébi aki engem egyszerűen hatalmas boldogsággal tölt el, viszont ismerem a párom, ő engem most kb ki fog zárni az életéből, nem fogjuk érdekelni pozitív szempontból, max kötelességből pl. elvisz dokihoz és kifizeti, de magasról tesz az ultrahang képre, inkább csak teher leszünk, főleg ha mosoly lesz az arcomon.

Nem szeretnék önző lenni, de teher sem, nagyon patt helyzetnek érzem azt ami most jelenleg készülődik, nem szeretném a mostani állapotomba beengedni a depressziót, örömmel szeretnék megélni minden pillanatot miközben mély együttérzést tanúsítok.