Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy ne legyek önző, ti hogyan csinálnátok a helyemben?
Várandós vagyok az első (és utolsó) pici babánkkal, régóta vágytunk rá, engem szétvet a boldogság.
A páromnak ma reggel elhunyt egy közeli szerette, még beszélni sem tudtam vele, nem veszi fel a telefont, nem hív vissza, nem válaszol az üzenetemre.
Ő nagyon rosszul, magába fordulósan éli meg a negatív dolgokat, ráül a depresszió és meghal neki a világ (ezt mutatja az is, hogy nem kommunikál, miközben én is épp pl meghalhatnék valahol terhesen úgy, hogy nem is tudna róla, mert ugye az ő bánata most mindennél fontosabb - felveheti munkaidőben a telefont bármikor, ilyenkor itthon is az neki a módi, hogy nem szól hozzám).
Nagyon szeretnék neki a támasza lenni, meghallgatni, együtt sírni, fogni a kezét és segíteni minden teendőben ahogyan az normális, de közben itt vagyok én és a bébi aki engem egyszerűen hatalmas boldogsággal tölt el, viszont ismerem a párom, ő engem most kb ki fog zárni az életéből, nem fogjuk érdekelni pozitív szempontból, max kötelességből pl. elvisz dokihoz és kifizeti, de magasról tesz az ultrahang képre, inkább csak teher leszünk, főleg ha mosoly lesz az arcomon.
Nem szeretnék önző lenni, de teher sem, nagyon patt helyzetnek érzem azt ami most jelenleg készülődik, nem szeretném a mostani állapotomba beengedni a depressziót, örömmel szeretnék megélni minden pillanatot miközben mély együttérzést tanúsítok.
Köszönöm a normális válaszokat.
Sehol nem írtam azt, hogy ne akarnék együtt érezni vagy együtt gyászolni, de azt a fajta negatívumot JELENLEG nem szeretném beengedni az életembe, mert nem tesz jót.
Annyit mondtam, hogy én ettől függetlenül szeretnék örülni a babának, a terhességnek és boldogan megélni, amellett, hogy pl nem szól hozzám hetekig, vagy úgy, hogy őt nem érdekli semmi, sem a neme, sem a neve, sem a kép róla, sem a babakocsi stb amit eddig baromira együtt tervezgettünk, hogy mi milyen lesz.
Nyilván nem fogok örömtáncot lejteni a szoba közepén, a temetést is nekem kell majd intézni A-tól Z-ig mert azt legutóbb is nekem adta… tehát segítség vagyok mellette bőven. Egyszer már végigcsináltuk, csak most nálam másabb az állapot.
Hagyd békén és kész! Örömködj magadban a gyereknek, lesz még neki is ideje örülni eleget.
Viseld el, hogy nem csak te létezel a világban. Kicsit lehetnél empatikusabb a pároddal szemben. Hihetetlen, hogy nem tudod elviselni, hogy gyászol, hogy mások is léteznek rajtad kívül.
És, most lehet lepontozni...
Szinte minden életkoromban átestem hol közeli hol távolabbi gyászon, ismerem a saját bőrömön és ismerem sok rokonom és barátom bőrén akik gyerekként vagy tiniként lettek pl árvák.
Ezek alapján kategorizálnám, hogy vannak akik jobban, rosszabbul, rosszul, nagyon rosszul, szörnyen rosszul és vállalhatatlanul viselik a gyászt. Ő a legutóbbi.
Erre abból is következtetni lehet, hogy a rokonai engem hívogattak reggel, hogy mivel nagyon jól ismerik őt, milyen szar lesz most nekem és szóljak ha bármiben kell segítség.
Az elhunyt 90+éves, tehát nem egy váratlan fiatal haláleset. Ezt nem azért írom, mert így kevésbé kell, hogy fájjon… de nem egy váratlan tragédia.
na megint egy ilyen.
Bébi.....hánynom kell.
Nem ti vagytok a világ közepe, csak egy biológiai folyamat zajlik benned ami csak rád tartozik, legalább pár napot bírd ki hogy nem ömlengsz.
Örülj neki hogy te nem tudod milyen elveszíteni egy rokont.
Biztos vagyok benne, hogy nagyon eltúlzod, felnagyítod a párod gyászát, csak azért, hogy neked adjunk igazat.
Ha valaki így gyászol ahogy te leírod, akkor értelmes ember már rég kérné a szakember segítségét, nem gyakorin alázná a párját.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!