Tanácsot szeretnék kérni! Ti mit tennétek a helyemben? A barátommal öt éve vagyunk együtt. Elsők vagyunk egymásnak. Fél évvel ezelőtt közölte velem, hogy ő ki szeretne próbálni mást is. Szeret engem, de kíváncsi hogy milyen más lánnyal szexelni.

#19, Akkor mondd neki h így sem szeretnéd elhagyni és beszéljétek meg hogy legyen.

Lehet úgy is csinálni, hogy megbeszélitek hogy nem mondja el neked, hogy ne bántson meg, te pedig nem nézel nagyon utána mit csinál.

Én is voltam így együtt egy lánnyal egy darabig és működhet.

Kiemelném az eddigi válaszokból azokat a mondatokat, amiket a legtalálóbbnak tartok:

"Ez egy elfáradt tinikapcsolat."

"Boldogtalan vagy."

"Nem, olyan nincs, hogy "szeretlek, de mást akarok megdugni"."

"egy kapcsolat nem arról szól, hogy öngyilkos gondolataid vannak, meg folyton félsz, betegeskedsz."

"nem szeretetből tart vissza csak megszokásból, fél ennyi idő után egyedülmaradni."

Tulajdonképpen a kihunyó tinikapcsolat egyik klasszikusnak számító forgatókönyvét hozzátok. Nem tudjátok, mi a szerelem vége, még nem tanultátok meg. Ráfogjátok, hogy csak kíváncsiság (ó, hányszor ez a duma, hogy "szeretném még kipróbálni"!), ráfogjátok, hogy mégis szerelem még ez, csak szar. Ha szerelem lenne, nem lenne kíváncsiság, és szar sem lenne.

A kapcsolat lelke kimúlt. A barátod értékel mint embert, a szívéhez nőttél, de nem szeret. Kicsit ragaszkodik hozzád, mert megnyugtató vagy neki, mint az otthon. Ez a megszokás. Fél az újdonságtól és az egyedülléttől. Egy korszakot lezárni neki is gyász (ahogy a ballagáson is sírnak az osztálytársak), és valószínűleg sajnál is téged. Ezek miatt sír, és ezek miatt táncol vissza a kitörési kísérletei után. Nem azért, mert szeret. Nem szerelmes beléd, az már elmúlt.

Amit te érzel, az a szeretetlenség, ami minden sírás és szerelmesnek tűnő gesztus ellenére mégis átszivárog a kapcsolaton, és az ellentmondás miatt téged felőrlő bizonytalanság. Igen, boldogtalan vagy. A szörnyű lelkiállapotod egyfajta érzelmi hullamérgezés, amit az elhalt kapcsolat eltávolítása csak gyógyítana.

Egyszer nekem is volt egy olyan szakításom, hogy mikor dobtak, görcsös sírásban törtem ki, és magamat hibáztattam. Akkor már hetek óta magam alatt voltam minden nap minden órájában. Aztán legnagyobb döbbenetemre már két órával később valami hihetetlen felszabadultság és jókedv fogott el. Amiatt volt, hogy megszabadultam a megalázó szeretetlenségtől és a bizonytalanságtól. Mázsás kő esett le a szívemről.

Nem lesz jobb, nem fog elmúlni az, hogy a barátod másokat akarjon. Át kéne esnetek a szakításon. Ha ezen túllesztek, a jövőben már nagyon fogjátok tudni, mikor jön el egy kapcsolatban az a pont, amikor már jobb abbahagyni.

25. Ezt szívfájdítóan gyönyörűen fogalmaztad meg. A szavaid nyomán újraéltem az első kapcsolatom "haláltusáját". Bár akkor olvastam volna ezt, sok szenvedéstől megkíméltem volna magam.

Kedves kérdező! Sajnos csak megerősíteni tudom az előttem válaszolókat. Ennek előbb-utóbb vége lesz.

Persze, nyilván nem fogsz szakítani, mert reménykedsz, hogy jobb lesz. És egy-egy ilyen szakítok, megbánom, sírunk, kibékülünk után jobb is. Egy ideig. Az első próbálkozás az, ami nagyon szar, mert akkor törik össze bennetek valami. És ez annyira fáj, hogy szinte rögtön visszakozik is, megbánja, nem akar elveszíteni, stb. Aztán telik az idő, megint alakul benne a vágy másra, benned meg egyre mélyebbre kúszik a bizonytalanság. Ez nagyon sokáig tud így forogni, hidd el. Nekem 6 teljes évig tartott a kínlódás, mert mikor kibékültünk, 1,5 évig elvoltunk. Aztán újra szabad akart lenni, majd két hét után visszakozott. És idővel egy hónap lett a szünet, aztán 3. És én mindig visszafogadtam. Tudom, madárka voltam. Én csak azért nem bánom, mert nem találkoztam volna a mostani párommal, ha az exemmel nem szenvedjük ezt ennyi ideig de ettől még nem lesz jó dolog. Elcsesztünk egy csomó időt, ő is meg én is.

Te ne tedd.:) Tudom, hogy milyen fos. Meg lesz is egy darabig. De kérlek, ne görgesd magad előtt ezt sokáig.

25# Tökéletesen át tudtam érezni, amit írsz, mert én is keresztül megntem ezen...

(P.S. örülök, hogy idéztél, igyekszik az ember normális válaszokat adni)

25-ös,szupi vagy! Nekem is jól jött volna fiatalon, de

a gyerekeimnél be fogom vetni. :-)

Sztem az öngyilkossági gondolatok csak ettől, kizárlag ettől nem lehetnek.

Egyéb mély egyebek is hozzátevődnek, és így együtt jön össze.

A hátad becsípődésébe simán belejátszhat esetleg kevés testmozgás vagy(és) nem megfelelő fekhely...