Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ebben az esetben kinek hogyan kellett volna viselkednie?
Van egy pár, akik elmentek egy eseményre a pár egyik tagjának a barátaival, ahol random összefutottak néhány régi barátaikkal (mármint a pár egyik tagjának és az ő barátainak is a barátai). Ők szó nélkül, egyből odamentek hozzájuk, míg a másik személy (aki introvertált és szociális fóbiás), aki számára ők idegenek voltak, ottmaradt, ahonnan a többiek leváltak és leült egyedül valahova.
Aki odament a többiekhez, ő úgy gondolta, hogy a párjának is oda kellett volna mennie magától. Aki ottmaradt, ő úgy, hogy a párjának oda kellett volna hívnia.
Szerintetek?
Félreértés ne essék, nem volt belőle hatalmas veszekedés, csak kissebb sértődés, mert mindkét félnek rosszul esett a másik viselkedése.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Amennyiben a párod tudja, hogy szociális fóbiád van, szerintem neki kellett volna figyelnie rád.
Egy fóbiás szemében kevés félelmetesebb helyzet létezik, mint amit felvázoltál, én megértelek, hogy megfutamodtál.
Viszont neked is jót tenne, ha kilépnél a komfortzónádból, hátha tud kicsit javulni a helyzeted. Ebben segítségedre lehetne a párod, aki ilyen helyzetekben bátorít.
Ha beszéltek erről, mindenképp próbálj jobban kitérni arra, hogy te hogyan éled meg ezt a szociális fóbiát, hátha megértőbb és segítőkészebb lesz később.
Köszönöm a válaszokat, én is nagyjából ugyanígy gondolom, ahogyan ti, hogy mindketten hibáztunk. Az én viselkedésem (igen, én vagyok az, aki ottmaradt egyedül) gyerekesnek tűnhetett, bár nem az volt a célom. Közben próbáltam segítségkérően keresni a tekintetét, hogy hátha odajön és odahív, de utólag azt mondta, hogy azt csinálok, amit akarok, nem neki kell megmondania nekem, hogy mit csináljak. Ami ebben a formában igaz is, de nem parancsra vártam volna, hanem invitálásra, de mindegy... Főleg, hogy pontosan tudja, hogy milyen bajaim vannak, és tudja (meg mondtam is neki többször is az eset után is), hogy nem olyan ember vagyok, aki csakúgy odamegy magától mindenféle idegenhez... Erre azt mondta, hogy nem mindenféle idegenek, hanem a barátai. Ami szintén igaz... de nekem attólmég ugyanúgy idegenek, életemben először láttam őket.
És végül nem tudtuk megbeszélni, hogy máskor hasonló helyzetben mi legyen. Ő azt mondogatta, hogy menjek oda magamtól, én meg azt, hogy hívjon oda, és akkor odamegyek. Ha azok utén se megyek, akkor az már tényleg az én bajom és azzal már nem kell foglalkoznia, de jól esne, ha legalább odahívna, mert tudja, hogy mennyire nem ilyen ember vagyok.
válasza:Én is nehezen oldódom társaságban, tudom milyen érzés ez, amikor hirtelen lefagy az ember, és mozdulni nem tud, nemhogy rengeteg idegen közé besétálni.
A párom elhívott egy nagyobb összejövetelre, ahol én senkit nem ismertem. Tudja, hogy nehezen oldódom, ideges is voltam előtte.
Ő mutatott be mindenkinek, nem hagyott ott az elején hogy találjam fel magam ahogyan akarom, és figyelte azt hogy én se jöjjek emiatt kellemetlen helyzetbe, hogy egyedül tengődök egy idegen társaságba. Egész napos program volt, volt hogy ott kellett hagynia és mennie kellett,de akkor mindig olyan emberek társaságában hagyott ahol tudta hogy nem fognak keresztbe lenyelni, és már a végén én mondtam hogy menjen nyugodtan, mert jól elvagyok, de ha az elején otthagy és nem visz magával tuti nem így alakul.
Aki nem zárkozott az nem érti milyen hatással van egy ilyen szitu olyanra aki igen. De ez egy kis odafigyeléssel oldható, csak ehhez olyan pár kell aki ezt megérti, és átsegít rajta.
válasza:" mindenki odament a többiekhez."
Te miért nem mentél? Egyértelmű, hogy neked is menned kellett volna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!