Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mégis mikor fog eljönni a fordulópont?
A párommal közel 2 éve vagyunk együtt. Igazából a kezdetektől fogva rengeteg probléma van. Mikor egy pár lettünk, nagyon NAGYON féltékeny volt. Kicsinált a féltékenységével, ami akkor teljes mértékben alaptalan volt. Volt hogy az éjszaka közepén felébredt és addig mozgolódott, amíg fel nem ébredtem és elkezdte a műsort. Szörnyű volt. Aztán egy idő után csillapodott valamelyest a helyzet, de ugyanúgy féltékeny volt, kitalálta hogy a meleg barátom valójában nem is meleg és jó lenne, ha megszüntetnénk a kapcsolatot, stb. Hozzátenném itt, hogy amikor összejöttünk az életem talán egyik legboldogabb szakaszában voltam, rengeteget fogytam, szinte teljes mértékben ki voltam békülve saját magammal.
Nos telt-múlt az idő és kb. a nyolcadik hónap környéken végre találtam egy munkát (a vírus miatt ez volt úgy a 10. hely ahol próbálkoztam), ahol is rendszeren megfordult egy általános iskolás ,,nagy szerelmem”. Ennek nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget, mert ekkor még benne voltam a rózsaszín ködben.
Aztán év vége felé, egyszer csak nem akart velem lefeküdni a párom, ha én akartam akkor visszautasított, és rengeteg este volt amikor sírva aludtam el, mert nem tudtam elképzelni, hogy mégis mi lehet a baj velem. Később kiderült hogy saját magával volt problémája, de már számomra ez késő volt. Össze voltam törve.
Decemberben jött el a törés pont, valahogy elkezdtünk közel kerülni egymáshoz, ezzel a gyermekkori ,,nagy szerelemmel”. Nagyon kedves volt velem, mindent megjegyzett amit mondtam neki, egyszerűen hihetetlen volt. Éreztem hogy tetszem neki, hogy törődik velem... egy szavába került volna hogy kilépjek ebből a toxikus sz@rból, amiben voltam/vagyok. De persze az élet sosem habos torta.
Tudtam, hogy ő is kapcsolatban, ő is tudott az én páromról, de egyikünknek sem volt jó a kapcsolata. Viszont senki nem lépett semerre, amíg nem tudtuk hogy megéri-e. A fekete leves a születésnapomon jött. A párom bele nézett a telefonomba és látta, hogy a kolléganőmmel beszéltünk erről a srácról pár szót és ekkor először, valóban megalapozottak voltak a vádak, amiket hónapról hónapra rám szórt az egy év alatt. A születésnapom reggelén tele beszélte a fejem, hogy a srác erőszakos, iszákos, stb stb. Aznap délutános voltam, és a srác hozott nekem bonbont, minden. Én pedig teljesen bezárkóztam, mert nem tudtam mi az igazság. Idővel mindenki számára kiderült minden, a barátnője kb. megfenyegetett hogy ha beszélgetünk a sráccal, akkor bejön a munkahelyemre és kiveri a hisztit. Szóval nagyon rosszul végződött és benne ragadtam ebben a szörnyű kapcsolatban. (Hozzáteszem SOHA nem csaltam meg a páromat!). Mióta együtt vagyunk közel 20 kgt híztam, mert sajnos a stressz ezt hozza ki belőlem. Nyár elején végre elment dolgozni a párom, előtte jóformán én tartottam el. Azóta kicsit nyugisabb a helyzet, de tudom hogy nem vagyok szerelmes. Nem akarok hozzá menni, nem szeretnék tőle gyereket. Viszont mégsem vagyok képes szakítani. És nem értem miért. Teljesen tisztában vagyok az észérvekkel, hogy egy idióta vagyok. De nem tudom mitől félek. Nem tudom mikor jön majd el az, hogy azt mondom hogy elég?! Kérlek titeket, ne ostorozzatok a rossz döntéseim miatt, hanem próbáljátok segíteni. Előre is köszönöm a válaszokat.
Huh, kérdező, én ennek a bántalmazáshalmaznak a tizedéért is azonnal kiadnám az útját a másiknak. Harmincas férfiként is szakítottam, mégis megtaláltam azt, akit végül feleségül is vettem.
Kérdésedre a válasz: Félsz egyedül lenni. Amíg ezt valahogy meg nem oldod magadban, nem lesz soha bátorságod kilépni a fosból.
Amit írok, abszolút NE lecseszésnek vedd, inkább feltüzelésnek.
Igen, ez az ahol már az elején el lett b@szva. Bocs a stílusért. Mert az első néhány durva féltékenykedésénél kellett volna kidobni.
De ezen mar nem tudsz valtoztatni.
Szerintem te kicsit kapcsolatfüggő vagy. Nem latod a fától az erdőt.
A szakítás maga ennyi: szakítok. Kész. Még csak megindokolnod sem kell.
Elmész, elköltözöl (ha együtt éltek) ahova tudsz.
Másik párod lehet, de másik életed nem lehet.! Ne tedd tönkre.
Azt írod félsz hogy egyedül leszel. Hidd el most is egyedül vagy, már nagyon régóta. Egyedül vagy ebben a kapcsolatban szinte a kezdeketől, mert ő nem a társad.
De ott van a családod, barátaid (remélhetőleg) és hidd el nem leszel egyedül. Vagy nem vagy.
De vele igen. Remélem erthető mit akarok kihozni:D
Hagyd ott ezt a nyomorékot a fenébe és éld az életed!!
Igen, szerintem is pici csendre lenne szükséged. Erre a hapsira biztosan nem. Aki egyelőre még csak az éjszaka közepén felver, hogy arénázzon. Majd kisvártatva pofonnal fogja nyomatékosítani.
Higyj nekem, ebbe az irányba tartasz.
Ha anyukája is ilyen jó véleménnyel van a saját fiáról, hogy minden exét zaklatta, az már egy jó alap. Hogy egy erőszakos, önző fütykös. Pakolj össze és mikor nincs otthon, költözz el mielőbb. Biztos fog utánad is járni. Majd elunja. Azért vigyázz magadra...
#7 azért megelőző kapcsolataidból nem lett semmi komoly.
Na ez meg komolyan szar.
Nem "jön el" semmi.
De már most is félsz tőle ezután még egyre inkább félni fogsz.
20 évet, 30-at?
Vegyél egy nagy levegőt és szakíts vele.
Zaklatni fog de tudod előre.
Az is azt fogja bizonyítani, hogy egy erőszakos bunkó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!