Milyen fordulópont volt a kapcsolatotokban?

Amikor elkezdtünk ismerkedni leszögeztem hogy nem akarok összeköltözni vele soha :-D

Ehhez képest mikor itt volt nálam pár napot akkor megváltozott a véleményem. Kicsit tartott tőle es sokáig emlegette amit az elején irtam hogy eszem ágában sincs összeköltözni, de végül annyira átfordult nála is hogy nagyon jól megvagyunk együtt hogy relative hamar hozzám cuccolt.

Negatív fordulópont:

18 éves voltam, első kapcsolatomban történt ez. 9 hónapja voltunk együtt, már-már szinte együtt éltünk (ő albiban lakott 2 barátjával, szép fokozatosan cuccoltam oda, ő szerette volna). Mindenféle tervei voltak, eljegyzésről beszélt. Akkori hülye fejemmel hozzá is mentem volna, pedig alig ismertem 1 éve. A 9. hónapban elhunyt édesapám szívrohamban, semmi előjele nem volt, beteg sem volt. Reggel elindult dolgozni, összeesett és leállt a szíve. Mikor anyukám elmesélte telefonon azonnal hazamentem és pár napot otthon töltöttem. Alig emlékszem azokra a napokra annyira szétvoltam hullva. Ő közben végig azt mondta, mellettem lesz bármiben, támogat stb, de azért óvatosan néha megkérdezgette, mikor megyek már vissza a lakásba. Kb 1 hét után visszacuccoltam, próbáltam erős lenni. Ez amúgy áprilisban történt, én májusban érettségiztem, minden erőmmel próbáltam tanulni. Többször előfordult, hogy álmomban apával beszélgettem és sírva, remegve keltem fel ő pedig többször lecseszett, hogy vagy csináljam halkabban vagy menjek ki a nappaliba, mert nem tud aludni tőlem. 2-3 hét után elkezdett a szexxel piszkálni, hogy mégis miért nem fekszek le vele, már mióta nem volt semmi stb... Konkrétan bántott, hibáztatott. Mikor elmentem apa temetésére (2 hónappal később) és kisírt szemekkel jöttem haza, megkérdezte "mitől vagy ilyen szomorú?" .... meg hasonlók. Fűt fát ígért, de egyáltalán nem volt empatikus, se megértő. Végül anyának ezeket elmeséltem, nem tudtam tovább magamba tartani, hogy nagyon rosszul érzem ott magam. Aznap taxiba ült velem és elhoztuk onnan minden cuccomat, tőle pedig elköszöntem az ajtóban. Facebookon még irogatott utána hetekig, hogy adjak még egy esélyt, én pedig hála istennek voltam annyira megtörve, hogy inkább letiltottam.

Pozitív fordulópont:

Ezután a szakítás után kezdtem egy nagyon régi fiúbarátommal sokat lelkizni. Közös baráti társaságunk van 13-14 éves korunk óta, mindig együtt jártunk mindenhova, volt közös chatünk stb. A közös chatben elmeséltem mi történt velem ő pedig a következő hétvégén, mikor összefutottunk a kocsmában kb. egész hajnalban velem lelkizett. Sírtam a vállára borulva. Soha nem közeledett felém. Soha jelét se adta annak, hogy bármit szeretne tőlem. Nem is gondoltam róla, hisz ismertük egymást tini korunk óta, sosem vonzódtunk a másikhoz. Telt múlt az idő, lassan elkezdtünk facebookon is beszélgetni. Kb. 1 év telt el a szakítás óta, abban az 1 évben ő töretlenül mellettem állt végig, bíztatott, erősített. És soha egyetlen percre se közeledett felém. Nem voltam vak, megérzem ha valakinek tetszek, nála tényleg semmi ilyen nem volt. Sőt, még ő lelkizett nekem arról, hogy szeret egy lányt, aki nagyon csúnyán bánt vele. Lényeg a lényeg, eltelt 1 év, amikor neki a 20. születésnapi bulija volt egy házibuliban. Ott voltunk sokan. Hajnalban megint beszélgettünk és megcsókoltam. Fogalmam sincs mi zajlott akkor le bennem, egyszerűen megakartam tenni. Utána hónapokig minden nagyon kínos volt köztünk. Alig beszéltünk, kerültük egymást. Amikor beszéltünk azt mondtuk ki, hogy nincs értelme felrúgni az 5 éves barátságunkat, biztos a pillanat hevében történt minden. Eltelt újabb fél év, ebben az időszakban gyakorlatilag nem beszéltünk, nagyon ritkán láttuk egymást közös összejöveteleken. Ott is max köszöntünk. Végül egy szombati napon én lent voltam a törzshelyünkön a lányokkal fröccsözni, amiről ő is tudott, volt szó a közös chaten erről. Este 11 tájékán megjelent, félrehívott és azt mondta nagyon nehezen merte beismerni magának, de szeret, mindennél jobban szeret és velem akar lenni. Fél, hogy működni fog-e, fél, hogy nem megy-e rá a barátságunk, de nem érdekli, adjunk esélyt neki.

Ennek 4 éve, együtt élünk és a világ legboldogabb emberének érzem magam mellette.