Ha egy emberben felmerül a szakítás gondolata, akkor az mindenképp azt jelenti h már nem szereti a párját? Továbbá lehetséges hogy valakit egy értelmetlen fordulópontként elkezdünk kevésbé szeretni?

Három hónapja járok egy sráccal, akivel sosem még az elején sem volt semmilyen nagy szerelem, csak erős vonzalom és szimpátia. Nagyon megszerettem ennek ellenére. A gond az, hogy az utóbbi 2 hétben teljesen megkérdőjeleződött bennem ez az egész. Olyat éreztem, hogy lehet h nem is szeretem, nem is hiányzik...Éjjelente sírtam, és imádkoztam h szeressem, mert ennek ellenére úgy érzem, szeretném ha a része maradna az életemnek. Viszont hétfőn egy nagy hibát követtem el, azzal h elmondtam neki ezt a furcsa érzést ami nyomja a szívem. Ő erre kikadt, de bocsánatot kértem, és elrendeződött. Csak azt nem értem ha felmerült bennem, az valóban azt jelenti hogy nem teljesek az érzéseim. Továbbá zavaró tényezők amik ennek a fordulópontnak az okai lehetnek: vizsgázik-->ideges ő is, összevesztem a barátaimmal-->ez viszont csak most kedden történt, fáradt vok és kimerült egy ideje-->mert sokat tanulok énis. Segítsetek, mert már csak ez az egy reményem maradt.