Pontosan miért szerelmesek az emberek a másikba?

Nem azt mondom, hogy simán, hanem hogy van egy ilyen jelenség, amit számtalanszor megfigyeltem magamon is és számtalan más fiún, lányon is. Amikor valaki annyira vágyik a szerelemre, érzelmi kötődésre, szeretetre, hogy egy pusztán külsőleg "megfelelő", alig ismert személybe is ÉVEKIG képes egyoldalúan szerelmesnek lenni. Akit mivel nem ismer, a belsejébe nem lehet szerelmes, tehát marad a saját vágya és a másik vonzó külseje, ami kiváltja szerelmet.

Ehhez az kell, hogy az illető nagyon vágyjon erre a szerelmi kötelékre, illetve, hogy a másik ember rendelkezzen egy olyan külsővel, amibe ezt bele tudja képzelni. Ilyenkor a másik nem általában vett vágyaknak felel meg, hanem rendelkezik olyan külsővel, amibe a szerelemre vágyó messziről bele tudja képzelni az ideális szerelmet.

valószínüleg akkor én illuzíóban élek, mert első perctől szerettem a barátomat (tehát külsőség+saját vágy)azóta megismertem őt(rossz természet)és mégsem szakítok vele

tehát a saját vágyat látom hajlamosak vagyunk másra ráerőszakolni, csakhogy társunk legyen

de kár, hogy erősebbek álmaink vágyaink az ész akaratánál

mindet összevetve: a szerelmet nem más váltja ki belőlünk, hanem mi akarjuk érezni, ezzel megnyílva mások felé

ismét én

levontam a végkövetkeztetést:

mindenki aki félrelép csak és kizárólag saját magát hibáztathatja.

Ismét az utolsó vagyok:

az általam megfigyelt jelenségtől függetlenül LÉTEZIK az is, amikor az ember nem akar szerelmes lenni, nem is vágyik rá, mert elégedett meg elvan magával, és mégis találkozik egy olyan számára elvarázsoló személlyel, aki iránt nem tudja elkerülni a szerelmet.

Ez a legszarabb. Nekem is volt egyszer ilyen. A hátam közepére nem kívántam a szerelmet, meg el is döntöttem, hogy nekem nem kell szerelem, meg kapcsolat meg a velejáró érzelmi játszma meg szarakodás, jó egyedül. Erre belépett az életembe egy olyan ember, aki addig ismeretlen érzelmekkel dúlta fel a lelkemet. Őt mondjuk azóta is szeretem, de nem olyan intenzíven.

Szóval több féle szerelem van, több dolog válthatja ki, több dolgon alapulhat, lehet önző, birtokló, önzetlen stb. Csakhát az emberek többségének nem adatik meg egy boldog, viszonzott szerelem. Bár az emberek többségében nincs is nagyon mit szeretni, szóval nehéz.

a legrosszabb, hogy nem irányítható

biztosan tudom, hogy nem szabad belemenni, vagy biztosan tudom, hogy ki kell szállni, vagy biztosan tudom, hogy nem akarom,de mégsem megy!

ez az érzés, akár szerelem/birtoklási vágy/ragaszkodás, bármi NEM irányítható, sok szenvedést okoz, a sok pofonból tanulunk, egyre jobbak leszünk, de a többiek nem.

és újabb pofon

mintha önpusztítás lenne az egész

ennyire belénk van vésve, hogy az ember társas lény.