Pontosan miért szerelmesek az emberek a másikba?

09:01-gyel nagyon egyet értek!

Amúgy teljesen megmagyarázhatatlan. Az első barátomba azt hittem szerelmes vagyok, de a mostani páromnál megtapasztaltam, hogy amit először annak hittem az SEMMI! Egyszerűen FOLYAMATOSAN az ő képe lebeg előttem, hogy mit mondott, hogy mit hogy mondott, hogy hogy nézett, hogy hogy nézett AKKOR, és folyamatosan vigyorgok, a másik pillanatban meg összerándul a gyomrom, hogy ha eszembe jut, hogy holnap nem találkozunk, és követelődzik minden porcikám, hogy azt AKAROM, hogy mellette legyek, hogy nézhessem, hogy halljam, hogy mgérinthessem, és totálisan nem érdekel, hogy neki is vannak hibái, egyszerűen nem látom, vagy átsiklok fölötte, TELJESEN elfogadom őt, jobban elfogadom, mint magamat, és ERŐT érzek, ha mellette vagyok hogy képes vagyok bármire, és önmagamat is sokkal jobbnak, szebbnek, értékesebbnek látom az ő szemén keresztül, és azt érzem, hogy a helyemen vagyok, és most nagyon, nagyon jó az életem.

A problémákat megoldom, nem szorongok, idegeskedek, csak amiatt, hogy mikor láthatom. :) Ha valaki negatív megjegyzést tesz rá, akár igaza van, akár nem, leteremtem és úgy letámadom, mint egy anyatigris.

Amiket te írtál azok nagyon, nagyon földhöz ragadt dolgok, lehetséges, hogy tudat alatt ezek a dolgok irányítják, hogy kibe leszel szerelmes, de a mostani állapotomnak fényében, egyszerűen nem tudom józanul értékelni. Bármit, amit írnék még, hogy miért szeretem, miért érzem ezt azok csak szavak, és a szívem dübörög, hogy nem, nem és nem ezt nem tudom leírni, mert leírhatatlan. :)

Azok is közrejátszanak, amiket leírtál, kérdező, de a legtöbb földhözragadt, behatárolható dolog csak nagyon felszínes, főleg önző, birtokló vonzalomhoz elég.

Én azt figyeltem meg, minél komplexebb, mélyebb egy ember érzésvilága, annál széleskörűbb impulzusokra van szüksége ahhoz, hogy szerelmes legyen, viszont cserébe a szerelme is sokrétű és mély lesz, és meg fogja haladni a puszta néhány hónapig tartó kémiai-érzelmi felhevült állapotot.

Például amit az utolsó válaszoló írt, szerintem egy elég komplex szerelem-megélés volt, amihez nem elég a kocsi meg a szép pofi meg ilyenek. Ilyet mondjuk egy plázacicától vagy egy primitívebb csajtól soha nem fogsz hallani, mert akiknek eleve sekélyes az érzelmi életük, a szerelem-megélésük is sokkal egyszerűbb, ezért anyagi vagy egóközpontú dolgok váltják ki (helyes arc, kocsi, dominancia stb).

Viszont minél inkább kifinomult belső világú emberről van szó, annál gazdagabb és sokrétűbb a szerelme és a kiváltó okai.

Én például a barátom iránt (akivel már 5 éve vagyok) a kapcsolatunk első pár hónapjában pusztán lelki-szellemi csodálatot éreztem, és a testiség nem is érdekelt engem. Egyszerűen betöltött és eksztázissal töltött el, amilyen csodálatos ember, a valóságot olyan intenzitással érzékeltem, mint még soha, minden addigi egyszerű mozzanat velőbe hatoló volt stb... Még azokat az embereket is, akiket már tíz éve ismertem, elkezdtem sokkal élesebben érzékelni, pusztán a szerelmemmel átélt élmények miatt. Nagyon felforgató élmény volt. Egy időbe telt, mire elkezdtem nyitni az egyszerűbb, testibb szerelem felé is. Tudatosan kellett állatiasodnom, hogy testileg is beteljesüljön és örömet okozzon. Szóval olyan is van, amikor a kémia meg a dugás fel sem merül és mégis teljesértékűen és elsöprően szerelmes az ember a másikba, valami nagyon összetetett energetikai háló vagy nem tudom mi miatt. Nekem még mindig rejtély.

Ahogy már leírták itt előttem, az ember társas lény, és szüksége van egy társra aki szereti, és Ő is viszont szereti. Hogy mi a szerelem azt viszont nagyon nehéz megmagyarázni (ha meg lehet egyáltalán). Az egész, ahogy a szemébe nézel és ott látsz... mindent, a legszebb összességet az egész világon, mikor rágondolsz akkor nem fáj semmid, nem vagy éhes, csak elfog ez a csodálatos érzés, hogy van Ő neked... ez leírhatatlan.

19F

Továbbá egy és ugyanazon személy is az élete különböző szakaszaiban egész más típusú dolgok miatt szerethet bele mélyen egyszer ebbe, egyszer abba az emberbe...

Nekem volt olyan időszakom, amikor egy olyan művész férfivel voltam szerelemben, akit a nyitottsága, kifejezőereje, dinamizmusa miatt csodáltam, aztán öt évvel később egy teljesn ellentétes személyiségű, csendes, elmélyült, megfontolt ember varázsolt el teljesen. Azt hiszem mindig attól az embertől estem ámulatba, aki azokat az értékeket képviselte, amiket én abban az életszakaszomba nagyon fontosnak tartottam, vagy amit tanulnom kellett magamnak is.

HELYESEN:

A szerelmet egy benyomás váltja ki. Ezért lehetséges az első látásra szerelem is. A benyomás, mondjuk egy lánynak milyen szép arca van. Ennyi is elég. Ez érdeklődést vált ki, az kíváncsiságot, a kíváncsiságból lesz a szerelem. Míg kíváncsiak vagyunk az illetőre, mninden apró részletére, addig szerelmesek vagyunk. Ha már elmúlik a kíváncsiság akkor a szerelem is, de abból szeretet lesz. kíváncsiságot az hatzározza meg, hogy adott pillanatban milyen a hangulatunk és az érdeklődésünk. Tehát ez határozza meg nagyjából, hogy kibe leszeünk szerelmesek. De persze nem ilyen egyszerű. Nagyon sok dolog határozza meg, de nagyon röviden így jön létre a szerelem.

12:36

Én például azért szoktam ezen agyalni (meg sok ismerősöm is), mert annál fájdalmasabb nincs, mint amikor meghal benned egy nagyon erős szerelem, ami addig boldoggá tett és éltetett. Sokat gondolkodom, hogy lehetne ezt kiküszöbölni, de végül mindig arra jutok, hogy a szerelem is, mint minden érelem csak egy felfokozott reakció bizonyos impulzusokra. És mivel minden impulzust megszokunk egyszer, a szerelem is elkopik egyszer.