Pontosan miért szerelmesek az emberek a másikba?

Én úgy fogalmazok,hogy Ő a másik felem,a lelki társam.Érzelmileg egyformák vagyunk(ami alatt nem a hasonló érdeklődési kört értem-bár az is van),egyformán gondolkodunk a párkapcsolatról és szerintem ez a fontos.Ő egyben a legjobb barátom is,akivel mindent megbeszélhetek.Ő is ugyanígy látja és ez tartja össze a kapcsolatunkat annak ellenére,hogy mégis mennyi veszekedés volt.

A hormonos dolog csak a testi vonzalomra vonatkozik,annyira utálom,amikor erre "fogják" a szerelmet.

21/L

a fent leírtak alapján elvileg nem lennénk szerelmesek olyanba, aki nem illik hozzánk.....

csak a számunkra tökéletesbe

de ez nem így van....

nemhiszem, hogy elmúlik, mert nagyon sokan szenvednek ettől.

amikor felfogjuk, hogy megbántottak, csalódtunk a szerelem miatt képesek vagyunk azzal maradni aki mindezt tette velünk.és még harcolni érte, meg kapaszkodni utána.

Én írtam fentebb.

Nem úgy értettem,hogy tökéletesen meg kell egyezni,de egy hullámhosszon kell lenni bizonyos alap dolgokban,hiszen barátnak sem azt választja az ember (már gyerekkorában sem)aki teljesen más,mint ő.Mi is rengeteg dologban különbözünk(ebből is adódnak veszekedések)de az igazán fontos dolgokban megegyezünk és ez összeköt minket.

Csak hogy el pl-t írjak:

Van két ember az egyik mély érzésű,a másik felszínes(akár a kapcsolat terén,akár minden más dolog iránt)-nem valószínű,hogy együtt maradnak,mert különböző emberek

de ha a belső "értékeik" hasonlóak akkor nem gond pl,hogy az egyik nagyobb szájú a másik visszahúzódó mert ennek ellenére megérthetik egymást.

21/L

akkor hogyhogy van egyoldalú szerelem?

szeretni olyat, aki nem szeret viszont....

az mitől van?mert ott biztos nincs sem harmónia/sem semmi

Utolsó!

Szerintem az egyoldalú szerelem sokszor csak egy álomkép, egy illúzió, amibe az illető szerelmes. Én nagyon sok embernél látom a csalódást abban, akit azt hitt, hogy szeret, mert igazából azt az érzelmi köteléket csak elképzelte, és a szerelmet is. Van, amikor ezekre az ember nagyon vágyik, és inkább a szerelem, szeretet iránti vágyba "szerelmes", és ha van egy ember, akire nagyjából ezt rá tudja húzni egy ideig, akkor úgy tűnhet, mintha bele szerelmes. Ez olyan, mint az "első látásra szerelem". Ugyanúgy nem létezik, hanem egy szép arcba, szép külsőbe vetítünk bele valami általunk elképzelt személyt, és abba leszünk szerelmesek. Ez nem igazi, hiszen nem is ismerjük a másik lényét, akkor hogy lehetnénk valóban szerelmesek bele?

Szóval a szerelem ilyenkor szerintem csak egy illúzió, ami nem a szeretett személyról szól, hanem a szerelmes illető vágyairól, amihez keres egy célszemélyt, akibe képzelődhet.