Létezik olyan, hogy egy kapcsolat megbetegít egy embert?

Nagyon el vagyok keseredve, mert a dolgaim a barátommal már kb. 2 hónapja nem alakulnak jól. Pont nem rég pedig kiderült nőgyógyászati betegségben is szenvedek, miómám van. 29 éves vagyok, hol fogok én már találni valakit, mikor a többség mar babázik? A barátom is azt mondja ennyi idősen már a gyerekvállalásra kellene eszemnek lenni. De még eddig el sem vett, én pedig csak házasságba szülnék gyereket. Azt mondta eljegyezni csak akkor fog, ha rendesen viselkedek. Ha felmerül a szakítás azt mondja, mihez kezdenék én nélküle, meg hogy hogy lenne szívem elhagyni őt, mikor ő mennyire szeret. Úgy érzem én mindent megteszek ezért a kapcsolatért, még se jó neki semmi. Sokszor főztem már neki, mikor nálunk jött, és azt mondta hogy én nem is sokszor főztem rá. Sőt egyszer még arra is rákérdezett, hogy x kaja van-e nálunk. Ezt is furcsálltam, mert úgy hangzott, mintha követelőzne.

Elmondtam neki miómám van, még se jött el meglátogatni már másnap sem, de még azon a héten sem. Eleinte még volt is önbizalmam, hogy végre már nekem is van párkapcsolatom, sok hosszú egyedüllét után, de mára már azt érzem semmi önbizalmam sincs. Egyszer még azt is mondta hogy az exének már gyereke van, értettem a célzást, rosszul is esett. Azóta már így fejben összehasonlítottam magam az exeivel, és mindig én jövök ki rosszul belőle. Azt mondta 29 évesen mire akarok még várni.

Szerinte én is ugyanolyan vagyok mint a többi nő, nem vagyok egy szálat sem különb. Ha lerakom a telefont, mondja miért teszem le, ha mondok indokot, akkor elkérdezgeti, hogy valóban azért rakom-e le a telefont. Régen azt mondta milyen szép vagyok, ha mosolygok egy képen, már azt mondja olyan fejet vágjak a képen, mint ő.