Mi a véleményetek a párom viselkedéséről?

Vagy esetleg mielőtt szakítanátok, próbáld megbeszélni vele a problémát?

10-es, biztos van normálisabb srác az egyetemen, aztán összejönnek, ott is lesznek gondok, és majd vele is szakítson, mielőtt megbeszélték?

#11

A leírás alapján nincs mit megbeszélni. Ezek nem egyszerű kis viták, vagy aktuális rossz kedvből fakadó véletlen megbántások, hanem rendszerszintű gond. A Kérdező barátja egy féltékeny, rosszindulatú, energiavámpír lehet, egy ilyen személlyel nem elég elbeszélgetni, mert az adott pillanatban persze elhiteti, hogy megváltozik, és pár hétig valóban lovagként fog viselkedni, de azt követően újra fog kezdődni ez a rossz körforgás.

Aki önmagát nem szereti, az mást sem tud őszintén.

Az önbecsülése a béka segge alatt, ezért a tiedet is erre a szintre, vagy ez alá szertetné lehúzni, hogy megmaradajon a pozíciója.

Én tényleg nem értem, ha a család előtt is csinálja nem állította soha egy cxsaládtag sem le és senki sem mondta neked, hogy ezt ne tűrd el és ha nem változtat szakíts? Hogy néz ez ki a valóságban? Ültök a családi ebéden, erre gondol egyet és kioktat, megaláz és a rokonok meg csönben néznek maguk elé eközben?

Ez nem az a szint szeribntem amit menteni kellene, vagy terápiára járni, mert a gond vele van elsősorban, az ő személyiségével, jellemfejlődésével, tegye magát helyre, ha képes beismerni a hibáit, de kétlem, hogy az menne neki.

Azt kellene megérteni, hogy ez nem igaz szeretet, retteg, hogy továbbfejlődsz rajta és rálátsz arra valójában milyen, aztán elhagyod, ezért a terror és reméli, hogy ha a burkában és a kontrollja alatt tart, akkor megúszhatja ezt. Nem magával törődik és törekszik a fejlődésre, felismerve a hibáit, hanem téged korlátoz le, hogy neki ne kelljen áldozatot hozni, vagy változnia. Ezért mar el mindenkit mellőled.

Megalázó volt még olvasni is, hidd el, én nem az a fajta vagyok, aki eldobja a működőképes kapcsolatot és idősebb is nálad, de a legnagyobb jóindulattal mondom itt nincs mit helyrehozni és nincsen mire várni.

Így is nehéz lesz az elszakadás és mindent el fog követni, hogy meggyőzzön arról, hogy tévedsz, ideiglenesen még változtathat is, de nem szabad bedőlni annak, amint elaltatná a gyanúd, szépen minden visszaállna a régi kerékvágásba.

Minél előbb szakítasz, annál előbb gyógyulsz fel és amikor majd kellő távolságból fogod tudni szemlélni a multatokat és őt is, hidd el, egy hatalmas kő (sőt, hegyomlás) fog leesni rólad, amit eddig cipeltél és utána jön az igaz, felszabadult, boldog, teljesebb élet.

Tiszteld magad annyira, hogy engedd el, most nehéz belegondolni, de később hálás leszel magadnak érte.

Lehet, sőt valószínű, hogy úgy tekintesz majd vissza erre, mint életed legjobb, legfelelősebb döntésére, amit fiatalon önmagadért hoztál, hisz a saját életedért te vagy a felelős és senkinek nem osztottak uralkodói, zsarnoki szerepet benne.

Nem tudod milyen nélküle, mert nem próbáltad sosem, gyakorlatilag tini korod óta csak ő van neked, fogalmad nincs róla, hogy az ő birodalmán kívül ott egy egész világ, ami rád vár és ahol rengeteg olyan ember, barát, leendő társ akad, aki nem eltipor,korlátoz és megaláz, hanem egyenlő társként, büszkén és boldogan élne melletted, közös erővel, egészséges erőviszonyok mellett, kiegyensúlyozott lelki háttérrel, egymást támogatva építene veled egy normális, boldog jövőt.

Ez a múltad (lehetne, ha lesz merszed lépni) csupán, most következik a jövőd, amiben biztosan boldog szeretnél lenni és hidd el, erre minden jogod megvan, de ehhez ő sosem lesz megfelelő partner.