Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan befolyásolta a kapcsolatot,amikor depressziósak/szorongók voltatok?
Általában egy vidám természetű lány vagyok, lelkes és céltudatos, de vannak időszakok amikor magamba zuhanok és minden önbizalmam elmegy...
Az idei nyár is így telt nekem, pedig különösebb okom nem lenne rá, hogy depressziósnak èrezzem magam(nem vagyok diagnosztizálva de nagyon hasonlóak a tüneteim).
Az a gond, hogy ezeket akaratlanul is kivetítem a páromra, olyan mintha őt hibáztatnám amiért így érzem magam. Pl feljönnek bennem olyan sèrelmek, amik évekkel ezelőtt történtek és már megbeszéltük, túllendültünk rajta. Nem egetrengető problèmák, nem volt megcsalás (azt nem bocsátanám meg). Az utóbbi időben minden reggel úgy keltem fel, hogy ő akkor megsèrtett és most fáj nekem, gyomorgörcsöm van miatta és folyton agyalok.
Fura èrzèsem van ha egyedül megy el sportolni vagy a hobbiját csinálni, vagy ha a vendègeim megemlítik, hogy látták őt az átjárón vagy egy üzletben és szóba elegyedtek.
A párom alapból nagyon nyitott személyiség, extrovertált és könnyen barátkozó, legyen az nő vagy fèrfi de nem adott nekem okot arra hogy bármi mást is belekèpzeljek...ugyanúgy szeret, bánik velem, mindig figyel mire van szükségem és olyanokat mond,hogy számára én vagyok a legjobb stb mégis nehéz nekem elhinni. Nemrèg el is jegyzett, 6eve vagyunk együtt.
Sokáig azt hittem vele és a kapcsolattal van a gond amiért nem múlik el a rossz női megèrzèsem vele kapcsolatban, de lehet a saját szorongásom vetitem ki rá és a fejemben van a probléma.
Nem szoktam hisztizni neki, legtöbb rossz gondolatom ki sem mutatom neki, de gyakran elkap a sirás mikor vele is vagyok...görcsben van a gyomrom, sokszor megy is, és fogytam emiatt pár kilót...
Nem tudom hogyan lépjek ki ebből a lelki állapotból. Veletek volt már, hogy a saját bizonytalanságotok, szorongásotok vetítettètek ki a kapcsolatra, holott azzal semmi problema nem volt?
Köszi, ha elolvassátok ès írtok! 25n
Bocsi a szóismètlèsekèrt csak sietve írtam.
Más probléma nincs az életemben,ami ok lenne arra, hogy szorongjak. A családom szeret és támogat, nemrég beindult a kisebb vállalkozásom, pénzt is keresek vele, nem sokat de így az elején megvagyok elégedve.
De nem tudok örülni neki és boldogan felkelni, muszájból csinálok dolgokat mert elvárják tőlem, másképp egész nap feküdnèk az ágyban.
Olyan gondolatok is az eszembe jutnak, hogy ő is előbb utóbb olyan lesz mint a többi fèrfi és titokban biztos a nőket stíröli, lehet már un engem, biztos azért lájkol más nőt mert bejön neki, azért köszön olyan hangosan, azért beszél olyan nyálasan velük stb.
Hát tudod a másik fél ezt előbb utóbb megunja.Ez olyan érzés neki,hogy bármit is csinál,nem tud kedvedben járni,mert rólad leperegnek az erőfeszítései.
És úgy fogja érezni,hogy nem fog változni semmi.Boldogtalan lesz veled és jobban fogja érezni magát,ha nincs otthon.
Idaig nem kell eljutni viszont.
Tényleg keress fel szakembert!
Pszichológus!
En is ilyen depis vagyok,minden miatt szorongok, es tele vagyok komolexusokkal..es persze ezt a paromnak kell hallgatnia + en is felhozok korabbi serelmeket..
Egyedul ezen nem.fogsz tudni valtoztatni, ahogy en sem
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!