Hogyan reagál(ná)tok, ha a párotok a rég elhunyt párja miatt sír és nem felejti el?

Először is leszögezem, hogy teljesen normális, hogy nem felejti el. Nem is kellene sem miattam, sem más miatt, és az sem zavarna, ha néha szeretettel beszélne róla, és az sem, ha időnként, amikor valami rá emlékezteti, elsírja magát. Természetesen vigasztalnám. Egy halottra nem lennék féltékeny.

Viszont havonta egyszer sírni miatta, és ennél is többször elszomorodni... Én úgy gondolom, hogy ez azt jelenti, hogy nem dolgozta fel, valahol megakadt a gyászfolyamatban. Persze, vannak dolgok, amiket sosem lehet 100%-ig feldolgozni, nekem is eszembe jut olykor a mai napig mondjuk a lassan 6 éve halott apám, néha, évente egyszer el is sírom magam, amikor olyan dolog történik, de szerintem ez már az a szint, ami rátelepszik a mindennapi boldogságra. Főleg, hogy ahogy írtad, régen meghalt, nem 1-2 éve.

Amit én tennék, hogy megpróbálnám meggyőzni, hogy egyrészt beszélje ki a fájdalmát, másrészt akár keressen fel egy szakembert, hogy segítsen a túllendülésen.

Én ezt átéltem....csak a másik oldalamon. Nem is azért sírtam igazán, mert...........~ Hanem azért, mert beleszerettem az uj páromba, és bűntudatom volt emiatt! Erre a pszichologus vezetett rá!

Küld el pszichologushoz.

Ha nem megy, akkor viszont ez szakitás. Szerintem...

Anya 20! éve halt meg, és apa néha még mindig sír miatta.

Tudod, amikor a másikat az életednél is jobban szereted és elszakítanak tőle váratlanul, visszavonhatatlanul, azt nagyon nehéz feldolgozni.