El tudtad - e engedni azt,akit szerettêl,mert egyszerűen volt valami, ami miatt a kapcsolatotok működésképtelen volt? Volt esetleg visszaút egymáshoz?

kétszer kezdtük újra, s végül elengedtem. hiányzik ő, és hiányzik egy szerető is

40+ F

El kellett engednem, mert meghalt. Nagyon nehéz volt.

Egy másik hölgyet meg azért, mert nem működött, pedig szerettük egymást. Ez is nehéz volt. Nincs visszaút, előre kell nézni, a múlt elmúlt, és nem jön vissza már.

Többször is próbálkoztunk, de nem tudtuk megfejteni, miért nem működik a dolog.

Hónapok óta vége, pár hete megpróbált újra megkeresni, de megakadályoztam. Igen, elengedtem végre, sokat gondolok rá, de nem szomorúsággal már.

Másik kérdés alá írtam ugyan, de úgy gondolom itt is megállja a helyét és jó olvasni egy pozitív kimenetelű példát :) szóval másolom:

Volt ilyen. Az első évünk után mentünk külön 3 hónapra. Hozzá kell tenni, hogy én akkor 19, ő pedig 20 éves volt. Nem tudtunk problémákat megoldani, mindenből veszekedés lett, én féltékenykedtem és hisztiztem gyakorlatilag mindenen, korlátozni akartam. Ő megfulladt tőlem ezért egyre inkább menekült, folyamatosan több külön töltött időt akart, ebből még több veszekedés lett. Elkezdett flörtölni facebookon egy volt osztálytársával (azaz a csaj nyomult rá, ő meg nem állította le), emiatt én paranoiás lettem, nézegettem a telóját napi szinten mikor fürdött stb. Elkezdett a sok veszekedés miatt a szex is csökkenni és rossz minőségű lenni, ez persze még több feszkót szült.

Ő mondta ki a szakítást de már én is éreztem egy ideje, aznap mikor elhívott munka után találkozni tudtam, hogy itt a vége.

3 hónapot voltunk külön úgy, hogy közben rendszeresen beszélgettünk facebookon, de sosem találkoztunk ezidő alatt. Nehéz volt, mert teljesen közös a baráti társaságunk 14 éves korunk óta, mi is ismerjük egymást ezer éve. Úgy oldottuk meg, hogy a péntek az enyém volt, a szombat az övé. Mint egy gyereknél :D

Én a 3 hónap alatt voltam pszichológusnál minden héten, dolgoztam a mentális problémáimon.

3 hónap után volt egy születésnapi buli, ahová mindkettőnket elhívtak és abban állapodtunk meg, hogy eltelt elég idő, mehetünk mindketten, nem lesz gond.

Ez addig tartott, amíg meg nem ittunk pár felest és hajnalban egymás ölébe borulva sírtunk, hogy hiányzunk egymásnak.

A 3 hónap alatt nem ismerkedtünk, nem nyitottunk más felé. Így utólag mikor beszéltünk róla, mindkettőnknek iszonyatosan hiányzott a másik, mert a sok probléma ellenére olyan mély, erős szeretet alakult ki bennünk, ami szerintem nagyon ritka.

Ez a buli után elkezdtünk újra találkozgatni. Nem volt szex, csak randiztunk újra pár hétig. Mindent megbeszéltünk, ki hogy szeretné a kapcsolatot, kinek mi fontos, kompromisszumokat kötöttünk, változásokat ígértünk, elmondtuk ki miben hibázott, min kell fejleszteni. Olyan őszintén beszélgettünk, szerintem példamutató időszak volt az két huszonéveshez képest.

Na de a pozitív kimenetel se maradjon le, azóta is együtt vagyunk, összeköltöztünk és már sok-sok év eltelt. Ő eljegyzést tervez lassan, legalábbis néha-néha kicsúszott a száján, hogy amúgy mit szólnék meg ilyesmi... :) minden nehézséget leküzdöttünk, mostmár nagyon max a házimunkán tudunk vitázni, pedig iszonyat nehéz időszak volt mögöttünk, de ezt is átvészeltük együtt. Ugye volt a covid, mindketten home officeba kerültünk, össze voltunk zárva nonstop, lebetegedtek a szülők, voltak anyagi nehézségek, munkahelyváltások, meghalt egy családtagom. És túléltük. Erősebbek vagyunk most együtt, mint valaha. Kellett az a 3 hónap, mert megtanultuk milyen elveszíteni egymást és a legjobb döntés volt újra próbálni.

De én is azt vallom, az újrakezdések max 10%-a működik. Ez azért van, mert ehhez olyan mély önismeret kell, ami kevés embernek megy. El kell fogadni, hogy mi magunk is hibásak voltunk és fel kell ismerni mikben. Ezeken pedig javítani kell, ami iszonyatosan nehéz. Nekem se 2 hét alatt sikerült legyűrnöm a féltékenykedős-korlátozós mentalitásomat, néha még a mai napig érzem, hogy kiakar törni belőlem, de vannak praktikák amikkel nem hagyom. Neki se rövid idő volt megtanulni a figyelmességet, a több romantikát és azt, hogy mi fér bele a határokba és mi nem. Az nyilván nem, ha nyomulnak ránk, és élvezzük a figyelmet. De erre azóta se volt precedens, az évek során egyetlen egyszer se adott okot féltékenységre.

Szóval működhet ez, de nem kis munka az ára.