Jogosan borultam ki?

30N vagyok, a párom ugyanennyi. A COVID miatt elvesztette a munkáját. Abban maradtunk, hogy innentől én tartom el kettőnket ő pedig építkezik és a ház körül végez munkát. Ez becsülettel csinálja is - de sajnos lassan haladunk.

Néhányszor mondtam, hogy több pénzt nem tudok letenni az asztalra. Próbálok nem kibújni a dolgok alól (takarítás, ház körüli munkák), hiszen lehetne fordított helyzet is és nekem sem esne jól, ha az egész ház egyedül az én felelősségem lenne. (Dolgozni könnyebb, mert ott csapatban vagyok, tud segíteni valaki).

Mostanra viszont elfáradtam. Egy ideje lavorban kell fürdeni, nincsenek bútoraink, sokat rossz a kocsink. Tudom, hogy még pár hónap és vége, de már én is eléggé a végemet járom... Tudom, hogy lehetnék szexisebb, igényesebb megjelenésű, de a nap végén már nagyon-nagyon fáradt vagyok.

Szóltam, hogy nem érzem jól magam, ilyenkor a párom próbál is tenni, de pl. ma is áthívta a barátait. Tudom, hogy ők tudják, hogy építkezés van és állítólag nem zavarja őket, hogy mekkora felfordulás van nálunk, de engem nagyon rosszul érint a dolog. Rossz érzés ülni lenőtt hajjal, lekopott körömmel, stb - jól esett volna, ha ezt legalább előre tudom és egy kicsit tudok készülni, hogy ne kimondottan ennyire rossz bőrben lássanak.

Próbálom mindig összeszedni magam, rendesen enni, sportolni, takarítani. Tudom, hogy a páromat is csomó minden zavarja... Viszont hónapok óta nem tudtam egy tiszta helyre leülni, vagy nyugodtan megvacsorázni.

Szerintetek normális, hog kiborultam, amiért vendégeket hívott? Amiért nem mondjuk elment hozzájuk, vagy nem harmadik helyszínen találkoztak?