Jogosan borultam ki, mikor megtudtam, hogy a barátom szülei gyakran elolvassák a magánbeszélgetéseinket?

Hát ez nagyon gáz! Most ez után, hogy mehetnél el hozzájuk bemutatkozni?! Már kialakult bennük egy kép rólad, és több, mint valószínű, hogy ez inkább negatív, mint pozitív...

Én ezek után tuti nem mennék hozzájuk...engem ne méregessen anyuka meg apuka...

Jó nagy balf.sz jóska a barátod...:( bezzeg azokat a pornó videókat, amire sutyiban recskázik, tuti kitörli az előzményekből...erre meg sz@rik...

Én valószínűleg ott hagynám, mert nekem ez hatalmas csalódás lenne.

#5

Szüleim példáját nézve: KIBA'SZOTTUL igazad van!

Szerintem hiba lenne ezen nagyon kiakadnod. A barátod nem csinált semmi végzetes hibát. Attól, hogy a szülei tudnak rólatok, a veszekedéseitekről, még nem kellene kidobnod őt.

Ez kicsit olyan, mintha szégyellnéd magad a szülei előtt. Na és ha összevesztetek? Na és ha te voltál az aggresszor? Ezen még változtathatsz, rendbehozhatod az image-edet a szülei előtt. Így viszont olyan vagy a leírásod alapján, mint aki szégyelli a tetteid és nem vállal felelősséget értük. Nem a szüleivel jársz, hanem vele. A szüleinek is lehet véleménye és a barátod is kikérheti a szülei véleményét.

Ettől nem lesz anyuci pici fia. Viszont a többi hozzászóló látom veled ért egyet, kérdező. Én egy másik nézőpontból látok rá a helyzetre. Szerintem egy kicsit kezdesz elmozdulni a hárpia szerepkör felé, mivel ilyen kisebb ügyeket is szakítóoknak tartasz. Nyilván jogod van hozzá, hogy szakíts, ha szeretnél. A többi hozzászóló is megerősített ebben. Úgy látom az emberek többsége azzal ért egyet, hogy ez szakítóok.

Szerintem túlreagáljátok ezt a párom-családja témát. Nem mindenkinek egyforma a családja. Vannak jó családok és rossz családok és vannak jó szülő-gyerek kapcsolatok és vannak rosszak. A jó szülő gyerek kapcsolatok megmaradnak felnőttkorban is. Lehet egy ember érzelmileg felnőtt, vállalhat felelősséget és lehet saját élete, ugyanakkor még lehet őszinte a szüleivel és ápolhat velük jó kapcsolatot. Csak ez sok ember számára nem elfogadható, mivel az emberek többsége nem annyira jó családi légkörből jön és azt feltételezi másokról, hogy ők ugyanilyen körülmények között tartanak fent "jó" kapcsolatot a szüleikkel és engednek nekik beleszólást az életükbe. Pedig ez nem így van :)

Szóval szerintem gondolt át még egyszer ezt a dolgot. Talán te is belátod, hogy nem is annyira ciki így a szülei elé állni. Viszont, ha ezért szakítasz vele, utána pedig meggondolod magad, na az úgy már valóban kínosabb lehet, ha kibékültök

"Csak ez sok ember számára nem elfogadható, mivel az emberek többsége nem annyira jó családi légkörből jön és azt feltételezi másokról, hogy ők ugyanilyen körülmények között tartanak fent "jó" kapcsolatot a szüleikkel és engednek nekik beleszólást az életükbe. "

5-ös válaszoló vagyok, aki szintén szakítana. Nekem remek a kapcsolatom a szüleimmel, jobb nem is lehetne. De van különbség aközött, mikor a gyerek önszántából beszél a problémáiról, mert tudja, megbízhat a szüleiben, és bármiben kérhet tanácsot, illetve aközött, ha a szülő önállósítja magát, és beleolvas a gyerek beszélgetéseibe, akár kutakodik a cuccai közt, majd mivel a gyerek papucsnak lett nevelve, nem mer ellenkezni a szülőkkel, és teljesen alárendeli nekik magát, hogy ők irányítsák az életét, a kapcsolatait, és mindent. Az én szüleimnek eszükbe nem jutott volna olvasgatni a facebook-om, ha belépve maradok. Mert amit akartam, elmondtam nekik magamtól is, amit meg nem akartam, tisztában voltak vele, hogy nem az ő dolguk. Ha párkapcsolati tanácsot kértem, adtak, de ha szerintük nem illett hozzám egy fiú, nem kezdték el nekem ecsetelni, hogy miért hagyjam ott, és én nem helyeseltem nekik. Ez a különbség jó szülő-gyerek kapcsolat közt, és magának mindent megengedő, a gyereket alárendeltként és marionett bábuként kezelő szülő-gyerek kapcsolat közt.