Rosszul gondolkodok?

Pszichológust én is javaslom. Nem normális az, amit leírsz. Annyit tennék.még hozzá, hogy pszichiátert viszont kerülném. Ők nem megoldják a problémát, hanem csak kábszikat írnak fel, és visszahívnak kontrollra. A mellékhatások rosszabbak. Első körben maradj mindenképp a pszichológusnál, és találj megoldást! Ha egyetemista vagy, akkor van ingyenes mentálhigiénés szolgálat, vagy sok munkahelynek is van ilyen lehetősége. Vagy kórház, és TB pszichológus. Piaci alapon nagyon drága.

Illetve kell hozzá egy gondolkodásmód... meg kell érteni, hogy a pszichológus nem megoldja a problémádat, hanem segít, útmutatást ad, ráébreszt dolgokra, javaslatot tesz. A probléma megoldása a te dolgod lesz. Javaslom, hogy kutass fel könyveket a témában! Értsd meg, hogy mivel állsz szemben!

Én elhűltem azon, amiket írtatok.

Tény, hogy a párkapcsolat nem terápiás kapcsolat. Nem is lehetne, mert a terápia egyoldalú. Ettől függetlenül igen is, egy párkapcsolatnak érzelmi síkon is működnie kell. Ha már ott tartunk, hogy ez egy párkapcsolat, akkor az sem csak szexből meg közös vacsorákból áll, hanem normális esetben szerves részét képezik az oda-vissza a lelki támogatás és a nagy beszélgetések is.

Ettől függetlenül én is javaslom, hogy felkeress egy szakembert, de igen is, a párod is lehetne érdeklődőbb. Ha valakinek teher, hogy megosztom vele, hogy aznap pánikrohamot kaptam, és nem együttérez, az a farkát se akarja belém mártani, mert nem engedem! Ilyen egyszerű.

Igen ám 12es! De, van egy határ, amikor már a másikat is teljesen lehúzza az ember...

Én nagyon türelmes és figyelmes voltam exemmel, de elég volt.

N

#12es nyilván jogos amit írsz, de a kérdező elmondása alapján ez már kezd túlmenni egy határon. Én is sóhajtoznék, ha lenne egy párom, aki nonstop hivogat minden bajával és elvárja, hogy én a legfáradtabb napjaimon is készségesen támogassam és próbáljam megoldani a gondjait.

Nekem is a tököm kilenne (nőként :D), ha folyamatosan hivogatna valaki, hogy pánikrohama van. Menjen el orvoshoz. A párkapcsolat egymás támogatásáról szól, de nem orvosként, hanem társként. Természetesen meghallgatom ideig-óráig, de ha ez minden, amit képes tenni, akkor rohadtul ráunok egy idő után. Ha látom a hajlandóságot, hogy javulni akar, akkor mellette maradok természetesen, de a kérdező esetében én azt látom, hogy szenved, sajnáltatja magát, figyelemre vágyik, de semmit nem tesz a javulásért.

Manapság, mikor a pánikroham, a szorongás már gyakorlatilag divatbetegség, nehéz komolyan venni. 20-30 éve ha valaki ilyen panaszokkal ment orvoshoz, gyakorlatilag ágyhoz kötözték, most meg már instagramon a profil leírásba is beleírjuk, hogy szuicid hajlamú / depressziós stb. Divatbetegség lett, ami igencsak szomorú, mert aki tényleg ezekkel küzd (pl. édesanyám, 53 évesen pánikrohamokkal küzd) őket rohadtul nehéz komolyan vennie a világnak.

Kérdésre visszatérve, nincs neked legjobb barátnőd? Miért a pároddal osztod meg minden hisztid? Neki is egy idő után betelhet a pohár, főleg ahogy olvasom, hogy későig dolgozott, ennek ellenére is felhívott alvás előtt téged és te fel vagy háborodva, hogy telepatikusan nem érzett rá arra, hogy neked már megint bajod van.

Komolyan, ha van egy csöpp esze, elhagy. Ha neked van egy csöpp eszed, akkor nem traktálod őt a folyamatos elvárásaiddal, hanem megpróbálsz felnőtt emberként viselkedni és megoldani a saját problémáidat.

Amúgy hány éves vagy? Te nem dolgozol? Tudod milyen, mikor egy baromi hosszú nap után hazaérsz, hulla vagy, és még b*sztatnak azzal, hogy miért nem kérdeztél ezt meg azt?

23L

Jól tetted, hogy ide írtál most.

Más személyesen elmondani a te helyzetesben, és más telefonon. Ott csak kiventilláltad volna az erzelmeidet és ha utána leteszitek a telefont nem lett volna esely kellemesebb dolgokról is beszélni es csak átadtad volna neki ezt a hangulatot.

Pszichológust én is javaslok, hidd el sokat segit. Ez a meglátás amit írtál, hogy magad akarod megoldani nem általa, segíteni fog fejlődni. Sok aikerthozza :)