Csak sajnálatból, esetleg kényelemből maradt velem?

A párommal 6 éve vagyunk együtt. Volt egy veszekedésünk, ami nem is olyan nagy dologból indult ki, de eléggé elmérgesedett. Legalább is a párom részéről odáig fajult, hogy neki idő kell hogy elgondolkozzon, hogy folytatni akarja-e. Aztán mégis kibékültünk még aznap nemsokkal azután, hogy azt mondta neki idő kell, azt mondta szeret és hogy próbáljuk meg. Viszont én félek, hogy ez csak azért van mert megsajnált, de irtó nehéz megtartani a büszkeségedet, ha valakit nagyon szeretsz. Nekem a szakítás meg se fordult a fejembe, de neki igen. És én úgy gondolom, hogy akkor ő már bem biztos, hogy szeret ha ő szakítani akart, csak megsajnált, vagy kényelemből, vagy még az is eszembe jutott, hogy majd eléri, hogy én szakítsak vele. Mi a véleményetek ez alapján?