Általában milyen szavakkal illet a palitok amikor vitáztok? Félcédulás már átmegy a határon?

Nem szoktunk egymásra mondani ilyeneket. A másik vélt vagy valós dolgait felemlegettjük (ami épp aktuális pl. ha többszöri felszólításra sem mosogat el, akkor: lusta, tohonya vagy hasonlóval illettem) de nálunk nem divat a másikat degradálni alaptalanul mert pl. ha ő lecédázna, az rá úgyanúgy degradáló lenne, hiszen mégiscsak az ő párja vagyok, ő választott, tehát a saját ítélőképességét is kétségbevonná ezzel.

Hasonlóan tragikus, amikor az anyuka a saját gyerekének indulatból beszól, hogy a "knrva anyád!", ilyenkor nem gondol bele az ember, hogy saját magát minősítette?

Szóval egymás indulatból és érdemtelenül történő, minősítése még viták hevében sem. Az többet árt nekünk mint a másiknak.

11. Érdekes végtelenül türelmes emberek lehetek mind a ketten hogy soha nem mondotok egymásra semmit.

Nálatok vajon hogy zajlik egy veszekedés?

Eddig még nem hallottam ezt a kifejezést..

Én azt szoktam neki mondani, hogy "olyan hülye vagy, mint anyád". "nem csodálom, hogy ápád iszik mellettetek".. Általában azon vitázunk, hogy össze-vissza beszél, elfelejti mit mond akár 1 perc alatt is, és az ellenkezőjét állítja. Baromságokat beszél, és ő van felháborodva ha nem értik meg.

Az anyja ugyanez.

Ha a vita már nem konstruktív, kezd elindulni vagdalózásba, sértegetésbe, olyan beszédbe, ami már csak sebeket okoz, de nem mutat előre, akkor be kell fejezni. Mi ezt alkalmazzuk, így sosem mondunk egymásnak a vita hevében semmi olyat, amit másnap megbánnánk, hiszen a cél az, hogy kompromisszumra jussunk a témában, nem az, hogy kinyírjuk egymás lelkét...

Nem tartom túl intelligensnek, ha valaki egy vitában bármilyen megalázó szavakkal is illet. Le lehet teremteni enélkül is valakit.

Kb az első nagy veszekedésnél tette nekem a barátom a mondat végére azt hogy b@zd+. Akkor mondtam neki, hogy ezt most felejtse el.

Akármilyen mérges vagyok, direkt módon, nem akarom bántani a másikat. Nem szólok be csak azért, hogy fájdalmat okozzak.

Inkább azt mondom, hogy érzem magam attól, amit csinál, illetve nem csinál.

Egyszer, mikor már hónapok óta húzott egy dolgot, amit neki kellett volna intéznie, kimondtam, ami jó ideje volt a nyelvem hegyén, -töketlen.

Láttam a szemében ahogy összetörik, nagyon megbántam, később bocsánatot is kértem.

Se azelőtt, se azóta nem hangzik el ilyen. Akármilyen feszültek vagyunk, akármekkora téma robban, igyekszünk kulturáltan "leboxolni" szóban.

Nekem nagyon alja, hogy a másik bántását belevesszük akár egy nagyobb veszekedésbe, páromnak is.

Én nagyon kiakadnék. Ha egyszeri alkalom, és bocsánatot kér, akkor oké, de ha visszatérő, akkor felejtős.

17-nek és általában a legtöbb válaszolónak. Mi a baj a káromkodással? Ezek indulat szavak, indulatokat írnak le. Talán nem vagy indulatos veszekedés közben? Dehogynem. Akkor az ennek megfelelő és hiteles kommunikáció az, ha kifejezed az indulataid is.

Én is igyekszem konstruktív vitákat folytatni, de ha valami nagyon kiakaszt és rendesen felhúzom magam rajta, akkor simán b+-elek és káromkodok mint egy kocsis és ezzel kicsit ventilálom a feszültséget és a másiknak is jelzem, hogy talán nem erre van a megoldás. :D

Nálam a határ az, hogy közvetlen a másikat nem szidom nagyon ocsmány módon csak úgy általában a világot.

Volt egy barátnőm, akinek az anyja pedagógus volt és minden káromkodást helyettesített valami mással és ilyeneket mondott amikor ideges volt, hogy "aszta paszta cipő paszta", "a macska rúgja meg", amikor én ezt először meghallottam sírva nevettem. Annyira hiteltelen, annyira szituáció idegen. :D