Mit tesztek,hogy jobban érezzétek magatokat a kényszer kapcsolatban?

Én bizonyos értelemben sorstárs vagyok. Mi is így éltünk a férjemmel, elhidegülve, eltávolodva egymástól. Bár szex az volt (bár ne lett volna...), mivel magamra erőltettem. Nem volt erőm kilépni a kapcsolatból, a gyerekeimre fókuszáltam én is. Napközben munka, délután gyerekek... de férjem gyakorlatilag mintha már akkor sem volt, mert nem foglalkozott sem velem, sem a gyerekeivel. Velem kb hetente egyszer tíz percet töltött (ez volt a szex...). Én pedig az evésben találtam meg az örömöt, felhíztam 110 kilóra.

Végül a férjem (lassan már csak volt férjem) felszedett valakit és kilépett a kapcsolatunkból. Mivel nem volt más lehetőségem, így új életet kezdtem. Azóta fogytam már 20 kilót, újra kezdem nőnek érezni magam, újra vannak terveim, nem csak úgy telnek a napok. Új lehetőségek nyíltak meg előttem, "újra élni kezdtem". Túl a félelmeken (mi lesz, hogy oldom meg a problémákat...), csak a pozitív hatását élem meg a változásnak.

Mondjuk a férjem kritizálása helyett elgondolkodnék azon, hogy én mit teszek ezért a kapcsolatért, nem azt várnám, hogy a férjem szórakoztasson, ha én sem teszek semmit. Szerintem nem valami jó ez az ujjalmutogatás a kapcsolatokban, mindenki a párját okolja a problémákért. Lehet, hogy a férjed is úgy érzi, hogy nem lehet veled semmit sem csinálni, mert folyton csak a gyerekekkel s munkával foglalkozol?

Beszélgettetek már erről a problémáról? Vagy csak várjátok a "csodát", hogy magától megoldódjon?