Elfogadnátok ha a párotok egy ideig nem tudna dolgozni mert a beteg édesapját gondozza?

Igen. Ha képtelen kis segítséggel ellátni magát (értsd elmegyek neki boltba, megmetszem a fákat, rendbe teszem a kertet, heti egyszer kitakarítok, rendelünk neki ételt, hétvégén főzök, stb) és az ember egészséges családot szeretne, akkor ez a megoldás. Vagy feláldozza a fiatalságát, lelki és testi egészségét, a boldog pillanatokat, nyaralásokat, közös perceket, a gyerekei gyermekkorát, valaki mosdatására, etetésére, pelenkázására, életbentarására.

Szerintem végtelenül önző az, aki elvárja, hogy évekig, vagy év tizedekig minden körülötte forogjon és semmibe veszi mit okoz ezzel egy egész családnak. Én nem fogom elvárni.

Az otthon nagyon nagy beruházás, egyik nagymamám lakott egy jobb hírű otthonban. 3 millió volt a beugró és asszem 200 ezer a havi ellátás. De a család mentesült az egyéb teher alól és ha épp nincs covid vígan lehet naponta látogatni, enni, innivalót bevinni neki, sétálhat a kertben, vannak állatok, néha kiviszik őket programra. Persze nem olyan, mintha otthon élne, de akkor se teheti tönkre mások életét, amennyiben van más megoldás.

Én voltam a kérdező helyébe, és ott konkrétan azt csináltam, hogy anyumhoz költöztem, kiesett a keresetem és a párommal sem voltam együtt. Igaz fél évig ápoltam, mert szinte magatehetetlen volt.

De túléltük azt az időt is.

Amikor a dédit már nem lehetett magára hagyni, akkor a családtagok felváltva vigyáztak rá. Akkor nem esett ki senki keresete.

Amúgy régebben lehetett erre támogatást kérni ha otthon ápoltad a családtagod főállásban, néz utána mik a lehetőségek!

"6 Ez mindenképpen a gyereke feladata , nem opcionális vagy Te elvárnám hagyja sorsára?"

Nem írtam semmi olyat, hogy a sorsára kéne hagyni. A sorok között olvasva sem láthattál semmi ilyet a hozzászólásomban.

(Ráadásul azzal kezdtem, hogy elfogadnám, és támogatnám, amennyire tudom.)

A hozzászólásom pusztán arról szólt, hogy egy pár anyagi helyzetétől függően ez nem minden esetben pusztán csak szándék és empátia, megértés kérdése a másik fél részéről.

Én nő létemre a jelenlegi munkám és keresetem mellett meg tudnám oldani akár évekig, hogy megkeressem a kettőnk megélhetésére való összeget, ha a párom bármi miatt tartósan nem tudna dolgozni. Ugyanezt viszont már képtelen lennék biztosítani, ha például lenne két gyerekünk, vagy akár már csak akkor is, ha ketten lennénk ugyan, de nem átlag feletti keresetem lenne, és nem lenne lehetőségem plusz munkákat vállalni, mint most.

És ahogy már írta más is, hosszabb távon ennek az otthoni ápolásnak nem pusztán pénzügyi vonzatai vannak egy kapcsolatra nézve, főleg, ha évekről van szó.

Ha a párod partner tud ebben lenni, akkor szerintem neked azért érdemes lenne legalább valami otthonról végezhető, rugalmas munkaidőben végezhető munkalehetőséget keresned, amit el tudsz végezni édesapád ápolása mellett - akár napi pár órában (hacsak nincsen valami komolyabb összegű megtakarításod, vagy a párod nem rendelkezik kiemelkedő jövedelemmel és nagyon stabil munkahellyel.)

13,akkor össze kell rá szedni a pénzt, addig meg marad az, hogy gondozza a gyereke és minden tőlük telhetőt megtesznek a kapcsolatukért a felek. De ez akkor is egy belátható idő, illetve ennyi pénzt lehet kölcsön formájában is felvenni, vagy ideiglenesen egy kevésbé jó otthonba bevinni és tényleg napi szinten ellenőrizni, hogy rendesen ellátják-e, amíg összegyűlik a pénz. Valójában elég sok opció van.

Szerintem a többség nem tapasztalta a saját bőrén mit is jelent az, ha valaki egy kvázi magatehetetlen, fekvő beteg ellátását vállalja. Vagy, valóban ennyire más emberek, mint én. Én mindenesetre hosszú évek óta része vagyok ennek az őrületnek, aminek úgy tűnik soha nem lesz vége. Látom, ahogy mind szellemileg, mind fizikailag épül le az anyukám, évek óta nem tudtunk normálisan nyaralni menni, minden állandóan akörül forog, hogy az öregek ettek-e, ki kakilt/pisilt be, hova kéne, van-e pelenka, bevette-e a gyógyszert, kiköpte-e a gyógyszert, volt-e kinn pisilni, elesik, kórházba járnak, ezt nem akar, azt nem akar, mindezt úgy, hogy vannak napközben ápolók fizetve melléjük hétköznap. Nem gondolom, hogy aki látta ezt már belülről, ilyen életet szánna magának, vagy a gyerekeinek. Ez felőröl mindent és mindenkit.

El.Sőt megkerném,hogy ne dolgozzon!(persze ez nem opció,mert sajátmaga is kéres nélkül tenné a dolgát)

Mert rengeteget köszönhetünk nekik és az én szüleimnek is.Így tettek az én szüleim is a nagyanyámekkal pldául.A csaladért mindent!Hozzám tartoznak!

A 4. válaszoló vagyok, még szerencsére nem szorulnak gondozásra egyikünk szülei sem, de nyilván nem úgy gondoltam a válaszomat, hogy persze, akkor is támogatnám, hogy korlátlan ideig kiessen a munkából a párom, ha ez azt jelentené, hogy egyedül az én keresetemmel az utcára kerülnénk és/vagy éheznénk. Viszont szerintem normális ember ilyen esetben nem teszi utcára a saját párját/családját az idős szülője miatt, hanem igyekszik olyan megoldást keresni, ami mindenkinek túlélhető szintű lemondással és áldozattal jár.

Csak egy nagyszülőm esetén történt meg, hogy az illető úgy gondolta, hogy az egész család (feleség, gyerekek, unokák) majd egytől egyig feladják (vagy legalábbis kockáztatják) a munkájukat, tanulmányaikat és minden egyebet, hogy róla gondoskodjanak felváltva. Mikor meg lett neki mondva, hogy ilyen nincs, vagy megy az otthonba (kulturált helyre, a lakásától párszáz méterre, ahol naponta látogatva lett volna), vagy az utcára vagy ahová akar bármiféle gondoskodás nélkül, akkor érdekes módon egyből beleegyezett az otthonba. Persze zsarolás (és nyilván nem hagytuk volna az utcára kerülni, de valamivel meg kellett ijeszteni), de ha valaki már nincs az ép eszénél a kora és a betegségei miatt, azt hiába győzködi az ember észérvekkel. Szerintem szülők esetén is ugyanígy járnék el, ha a saját megélhetésemet kockáztatná a róluk való gondoskodás. Ez nem szeretet és törődés kérdése, a szülő részéről sem szeretet, hanem puszta önzőség, ha azt várja, hogy feladjam az életem (vagy legalábbis többet az életemből, mint amire hajlandó lennék) az ő gondozása miatt. Valószínűleg ezzel ő maga is egyetértene, ha az agyi képességei birtokában lenne.