Miért nem érdeklem?

Sajnos az 5-ösnek igaza van, én 5 éven át reménykedtem, hogy végre hozzám költözik az ex (nekem van saját lakásom, ő a szüleivel élt) de mindig volt valami kifogás, a végén ott telt be a pohár, mikor már az volt a kifogás, hogy messzebb lesz a haverjaitól. (Kb. 5 km-rel lett volna messzebb) Aztán persze később kiderült, hogy meg is csalt hónapokon át a baráti társaságból egy feleséggel.

Nőként írom, zárd le és keress mást, becsüld magad, hogy más is megbecsüljön!

#11 Igen, így van. A saját történetem is hasonló.

Itt, gyakorin mindig írják, hogy a nőknek csak a gazdagok kellenek - nos, én elfogadtam, hogy pénzhiányból nem költözünk össze. Amikor összejöttünk, még mindketten tanultunk, egyikünknek sem volt elég önálló keresete (csak egy kis diákmunka), anyám pedig utálta az elejétől fogva, ezért nem engedte hozzánk költözni. Idő közben befejeztem a tanulmányaimat, ő meg elnyújtotta, mint a rétestésztát. Igazából sosem vette ki a részét még a tervezgetésből sem, hogyan oldjuk meg a lakhatást a szülőktől külön. Neki kényelmes volt átjárni hozzám hétvégén, miközben az anyja főzött, mosott rá. Ha meg volt kérve valamilyen házimunkára otthon, hisztizett, csak én naiv és ostoba voltam, rózsaszín köddel a fejemben.

Mindegy, ez egy tanulópénz. De csak onnantól tanulópénz, hogy lezártad, és elindultál a továbblépés felé.