Milyen a párkapcsolat egy borderline személyiségzavarban szenvedő emberrel?

Velem egy horror. De a ferjem egy altruista. Es egyreszt gyogyszert szedek, aminek koszonhetoen az allando remalom helyett parevente van krizis. Illetve a parom raerzett, hogy kell engem kezelni. Ezenkivul a legszornyubb melypontjaink, mikor lattam ot is osszetorve, olyan melyen belemegett, hogy soha, soha, soha tobbe nem akarom ezt okozni neki.

De evtizedekbe kerult, hogy a sajat allapotomra kivulrol is ralassak.

A ferjem szobrot erdemel.

11-es vagyok. Szoval panik, szorongas, lelki hullamvasut az alap.

Orok harag, vegleges szakitas baratokkal, rokonokkal, iskolak, munkahelyek hirtelen otthagyasa. Vulkankitores-szeru duhroham, amit uralni probalok, de utana a sajat targyaimban teszek kart, telefon szetverese alap.

Nagyjelenetek, valami felreertes miatt a foldre leulok pl a szupermarketben es nem akarok megmozdulni.

Osszepakolok, hogy valok.

Szerelmes leszek platoilag mas ferfiakba, es belepusztulok az irantuk valo feltekenysegbe, mikozben hazas vagyok.

Nagyjabol.

Kemény téma. Én meg csak most keresek magyarázatot az elmúlt 30 évemre.

#11: plátói szerelmek: valós személyek? Sok volt, vagy csak néhány? Testi kapcsolattól mi tartott vissza? Megköszönném a válaszokat.

11-12 vagyok. Valosagosak es kolcsonosek voltak. En akkor tudtam volna elengedni, ha legalabb egyszer megtortenik. Nem is az szamitott, ki volt hazas, ki nem. Feltek tolem, en meg annyira rettegtem az elutasitastol, amikor valoban fontos, hogy elszabotaltam mindig. Nem mertem erteni az egyertelmu, de nem konkretizalt felhivast, rossz valaszokat adtam, szinte direkt elszurtam, annyira akartam. Nem tudtam elhinni, hogy egyszer az eletben jarhat nekem a betelhesules erzese. A parom a masik felem, de nem szerelem.

Ugy erzem, nekem a beteljesules erzese nem jar, pedig ezt vagyom legjobban. Ha csak egy oleles attol az embertol, egy ejszaka megtortenne, el tudnam fogadni, hogy nem lesz tobb. Megerne.

13. vagyok. #14., köszönöm.

Nem lehetett könnyű. Azt olvastam, hogy a kor előrehaladtával csökkennek/megszűnnek(?) a tünetek. Remélem, rendbe jössz teljesen.

A feleségem után "nyomozok". Sok minden stimmel a borderline-nal, ugyanakkor nem a nagykönyvben (DSM) megírt módon.

Pl. pánik, szorongás, gyors és megmagyarázhatatlan hangulatváltások. Dührohamok... csak két olyan esetre emlékszem, amikor kivetkőzött magából, az mondjuk félelmetes volt. Két egymást követő plátói szerelem, összesen 30 évig. Ugyanakkor hemzsegtek körülötte a széptevők, mintha szüksége lett volna rá. Ennek ellenére kisebbségi komplexus, pedig csinos, szép nő volt. Azt nem tudom, hogy volt-e más is az életében a viszonylag rendszeres szexuális életünk mellett. De talán egyedül ez volt rendben köztünk. Kifele visszahúzódó, zárkózott általában, ritkábban felszabadult. Akkor viszont túl közvetlen, legalábbis szerintem.

Otthon gyakran lehangolt, ha meg magához tért, akkor pedig folyamatos lehúzás, elégedetlenség, nagyobb családom, barátaim ellen hangolás. Gyakori provokáció, egyszer sem nyertem vitát. Kapcsolatait (saját családja is) nehezen tartotta meg. Persze ha keresték, annak örült, de ő maga nem tett semmit értük.

Ugyanakkor amit kihangsúlyoznak: kétségbeesett igyekezet a valós vagy vélt elhagyatás elkerülésére, ilyet nem vettem észre. Öngyilkossági fenyegetés, önsértés nem volt.

Így ennyi jutott most eszembe.