Rosszul érzem magam, de a szívem nem engedi, hogy lépjek. Mi legyen?

Adott egy kusza családi hátterű férfi (49), elvált, gyerekes, az anyukája nem egyszerű eset (Én meg is szakítottam Vele a kapcsolatot)

Mostanában úgy érzem, minden közbe jön... Az ex pénzel húzkodja, holott a gyerek 7 napól 5-öt a párommal tölt, mert az anyukája nem bírja elviselni a saját lányát (11 éves).

Emellett a párom anyukájához sem mehet a gyerek mert "sok" Neki.

(A korához képest éretlen gondolkodású, követelődző.-Ami érthető ezzel a háttérrel.)

Az anyós minden piszlicsáré dolog miatt haza hívja, annak ellenére, hogy van a páromnak egy öccse.

És vagyok Én, (27)

Akinek kicsit sok már ez, lelkileg. A folyton szidalmazó anyós, hogy Én elvettem a gyerekét, a lehúzkodó ex, és igen, néha a gyerek is.

De mikor felvetül bennem, hogy lépek, egyszerűen csak arra tudok gondolni mi lesz később a párommal??

A sajnálat érzése fog el, és nem tudom, hogy most a szeretet, vagy pedig a sajnálat tart mellette már fél éve. A szívem szakad meg, mikor arra gondolok, egyedül marad.