Ez esetben jobb ha abbahagyom az ismerkedést?

Egyik unokatestvérem halmozottan sérült, a testvérei mind egészségesek és az egész családban sehol máshol nincs másik sérült gyermek.

Ne haragudj, de rettentően felszínes vagy.

Az orvostudomány jelenlegi állása szerint az értelmi fogyatékosságot nagyjából az esetek 30-40%-ában okozza veleszületett genetikai rendellenesség. De még ennek is csak egy kis töredéke az, amelyik öröklött gének miatt fordul elő: a legtöbb esetben a fogantatáskor vagy közvetlenül azután bekövetkező véletlenszerű genetikai mutáció, hiba okozza. Arról nem is szólva, hogy ha öröklött gének okozzák a párod testvérének értelmi sérültségét, akkor sem biztos, hogy a párod ezeknek a géneknek hordozója. Egyszóval 10% sincs az esélye, hogy a párodtól értelmi sérült gyereked szülessen. De hogy teljesen megnyugodjál, menj el nyugodtan genetikai tanácsadásra, ahol egy szakember nagyjából ugyanezt elmondja majd neked.

Mindettől eltekintve én nem értem, hogy miért lenne egy párkapcsolatnak ilyen félelem akadálya, még akkor is, ha az esély a sérült gyermek születésére száz százalék volna. Manapság bármelyik nő kérheti a mesterséges megtermékenyítést anonim spermabankból, s az így megszületett gyermek ugyanúgy a sajátotok lesz. Abszolút nem ettől múlik az, hogy boldog leszel-e a pároddal vagy sem. Az a lényeg, hogy lelkileg összeilletek-e.

"Ejj lányom, biosz órán jobban is figyelhettél volna."

Nem a kérdéshez kapcsolódik, de úgy utálom ezeket a "biosz órán odafigyelhettél volna" meg "vedd elő a hetedikes biosz tk-t" válaszokat! Mintha biológia órán a különböző betegségeket, genetikai betegségeket tanultuk volna az állatok fogazata, csontozata, izomzata és a növények levelei helyett.

Mintha a szexuális felvilágosítás nem arról szólt volna, hogy egy 45+-os nő bemegy, elmagyarázza "tudományos nyelven", tárgyilagosan, hogy mi a menstruáció meg mindig védekezzenek, ahelyett, hogy tabukról beszélgethettek volna egy 20-30 év közötti nővel vagy férfival.