Kákán keresem a csomót vagy ez tényleg kiábránditó?

Úgy érzem egyre jobban kiszeretek a páromból és próbálom az okait megtalalni.

-1 éve élünk együtt a mamámnál. Minimális rezsit fizetünk. Ha készítek valami etelt és adni akarok belőle a mamanak mindig mondja ne, mert ő megeszi. (na most nem egy hadseregnyi kaját raknek) Múltkor is maradt 3 szelet süti. Mondtam odaadom a mamának. Mondta ne, mert megeszi. Kint volt egész éjjel. Másnap reggel ment a kukába, mert nem ette meg és azt is letagadta, hogy ő ilyet mondott.

-Az volt az egyesseg, hogy majd elvisszuk havi 1x a temetőbe. 1 év alatt 1x sem vittük el. Parom nem hajlandó elvinni, mert nem bírja, hogy az öregek tracspartiznak. (egyébként nincs egymással bajuk, nem értem ezt a nagy ellensegeskedest,mert a mama is szívét lelket kiteszi a páromért.

-1 év alatt 1x nem vitte ki a kukát az utcára, mindig a mama viszi ki vagy én.

-Elmentunk hozzájuk, az anyukája vágott fel süteményt de tányérok nem voltak odakeszitve. En az asztal előtt álltam a parom odament a szekrenyhez és kivett 1 db tányért és nekiállt sütit enni mintha én ott se lennék. Ugyanez volt a kávéval is. Mondta na ő most kimegy iszik egy kávét.. De hogy én kérek e...

- Hétvégente nehezére esik kávét behozni. Lány letemre minden reggel én főzök kávét is viszek be neki.

Apró dolgok... Próbálom megfejteni csak, hogy miért szerettem ki belole..