Jogos a felhaborodasa, vagy csak o hiszi azt?

Nemeket direkt nem irok, az egyik szemely "A", mig a masik "B".

A minden kivansagat, kereset lesi B-nek, B-t viszont ha A megkeri valamire, akkor az mar nem "buli".

Tortent ma, hogy B utasitotta (szoval meg csak meg se kerte) A-t, hogy 11-1kozott erkezik C, segitsen neki. A-nak mar programja van ezert nem szeretne abban az idoben segiteni, mert B is tudna delutan (B ezt mar elotte lebeszelte C-vel A tudta nelkul!). B teljesen felhaborodott hogy A-tol sosem lehet semmit kerni, mindenre huzza a szajat, mikozben neki (B) majdhogynem konyorogni kell, hogy valamit megcsinaljon. A a felesleges veszekedes megeloze erdekeben mielott B belekezdett volna a monologjaba rarakta a telefont egy "szeretlek, szia" mondtattal. B valoszinu most teljesen ki van ezen akadva, mig A-nak lelkiismeret fursalasa van amiatt, amitt B mondott neki (sosem kepes semmire). Kozben A tudja, hogy nem kene hogy lelki problemaja legyen emiatt, mert mas lenne, ha B megkerte volna, nem pedig utasitja.

B egyebkent is szeretne ugraltatni A-t (hozd ide ezt, adjal mar azt), de A mindig hozzateszi, hogy "kerj, ne utasits es minimum legyszives, vagy te is oda tudsz erte menni". B ilyenkor csak rohog es elmegy/megcsinalja sajat maga, vagy normalisan megkeri A-t.

A most ezen okokbol probalja kitalalni, hogy B milyen hangulatban lesz kesobb, fog-e A-hoz szolni, vagy megint ignoralni fogja.

A egyebkent szivesen segit kb barkinek, ha normalisan megkerik ra es "ideje engedi".

Mit gondoltok?