Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A barátnőmet meg erőszakolták amikor elvesztette, hogy lehet túl lépni ezen?
A barátnőm 20 éves és 18 évesen amikor elvesztette a szüzességét meg erőszakolta az akkori barátja és kényszerítette hetekig hogy feküdjön le vele, mert ha nem akkor el mondja az összes ismerősének hogy meggyalázta.
Ő azt mondja hogy szexuálisan és érzelmileg túl lépett ezen és egyáltalán nem veszi észre hogy ez hatással van rá, ahogy észre vettem ez igaz. Nagyon erős lány.
Viszont én nem tudom túl tenni ezen magam, már napokig nehezen alszok, alig eszek és a szex se megy...
Mondtam hogy menjünk el pszichológushoz, és beszéljünk egy hozzáértővel, viszont ő nem akar beszélni erről és el akarja felejteni, viszont én lehet nem tudom.
Mit csináljak hogy újra jó legyen a kapcsolatunk?
válasza:Hagyd rá, ő ilyen. Ezen ne tudsz változtatni.
(Az más kérdés, hogy én eleve össze sem tudnék jönni olyannal, aki ilyen agresszív párt választott. Azért, legyen már az embernek tartása...)
válasza:Menj el te pszichológushoz vagy oldd meg ahogy akarod... Ha nem vagy képes rá, szakíts vele.
Ne rólad szóljon már az ő szörnyűsége.
Biztos jót tesz neki hogy egyfolytában felhozod, pszichológusnál is beszélje ki, mikor már lezárta és tovább lépett. Nem hogy örülnél neki.
Engem nem erőszakoltak meg, de középiskolában keményen zaklattak. Bulémiás lettem és volt egy öngyilkossági kísérletem. Ezt nem szoktam elmondani senkinek.
A volt barátomnak nagy nehezen elmondtam... Utána ő is mindig ki akarta beszélni, és mivel nem voltam rá nyitott, egy idő után kibeszélte szépen másokkal... Mert NEKI mennyire megrázó volt ez.
Persze utána visszajutott hozzám, volt aki elmebetegnek tartott, idegbeteg krvának hívtak a barátai stb...kicifrázták a történetet, olyat is hallottam hogy anyám pszichiátriai intézetbe záratott (nem igaz)..
Kellemes időszak volt az életemben. Azóta megfogadtam abszolút senkinek nem szabad ilyen dolgokat elmondani.
Köszönöm a válaszokat, igen tudom hogy nekem kéne túl lépnem ezen, persze át élni biztos sokkal szörnyűbb lehetett, de arról én nem tehetek hogy engem ennyire meg érintett.
Sajnos mielőtt össze jött velem 4 hónapja, rá írt hogy menjen át hozzá... Le tiltotta akkor, de ha egyszer megint fel veszi vele a kapcsolatot a pasi akkor mivan? Nem akarok erőszakhoz folyamodni, de úgy érzem más választásom nem lesz, de akkor meg én fogok bajba kerülni...
Természetesen akkor sem ment át hozzá, lehet félre értőn írtam. Szakítani én nem akarok, kényszeríteni sem akarom hogy beszéljen erről, lehet nekem is jobb lenne, mert minél több információt tudtam meg, annál rosszabb és rosszabb lett.
De leginkább az zaklat fel hogy akármikor rá írhat másik fiókon és hogy ezt nem is olyan rég 4 hónapja meg is tette. Így hogyan lehet ezt fel dolgozni?
válasza:15 éves koromban veszítettem el a szüzességem úgy, hogy találkoztam egy neten megismert barátommal, előtte már vagy 1 éve beszélgettünk. Kiültünk egy pados részre beszélgetni, ő 18 éves volt. Hozott magával füves cigit, elkezdte mellettem szívni és addig-addig nyomta a lelkiterrort ("próbálj már meg felnőni, nincs itt anyád hogy lebasszon, ezt mindenki kipróbálja egyszer" stb) amíg bele nem szívtam kb 2 slukkot. Életemben nem füveztem előtte, azóta se. Onnantól kezdve minden homályos, elkezdtem szédülni, homályosan látni, ő meg kedvesen felkínálta, hogy menjünk fel hozzá és dőljek le. Alig álltam a lábamon, az egész sétára nem is emlékszem amíg odaértünk, a lakásra se. Csak bevillanásokra, hogy vetkőztet, hogy felém hajol. Ahogy lenyom az egész testével. Ahogy vége, kidőltem aludni és reggel ébredtem fel, úgy, hogy kb este 7re értünk fel hozzá ha jól számoltam az időt... mikor elindultam azt se tudtam hol vagyok, okostelefonom még nem volt, embereket kérdezgettem, hogy itt milyen buszok járnak...anyukám, nővérem, bátyám 50x hívott telefonon, már rendőrt akartak hívni, mikor hazaértem. Visszagondolva az az ijesztő, hogy nem kellett semmit mondanom az ajtóban ahhoz, hogy tudják mi történt, mert szerintem látszott rajtam az egész.
Ezután 5 évig nem feküdtem le senkivel, pedig voltak kapcsolataim, hosszabbak is. Szexuálpszichológushoz jártam, sima pszichológushoz, terapeutához, szedtem antidepresszánst és nyugtatót is.
Most 23 éves vagyok, 3 éve vagyok kapcsolatban és bízom benne. Tud erről, egyszer mondtam el neki, soha többé nem vetette fel.
Kérdező ezt azért írtam le, mert bár nem fáj beszélni róla, biztos nagyon rossz lenne, ha a páromat ennyire megviselné és folyton kérdezgetne erről. Ez az én batyum, én cipelem magammal. Ő annyiban tud segíteni, hogy meghallgat és érezteti, hogy itt van velem, biztonságot ad.
23N
válasza:A csaj helyében halálbiztosan nem lennék veled már.
Őt erőszakolták meg anno, de az ő tragédiája is rólad kell, szóljon, mert hisztizel.
Neked kellene orvos, de sürgősen.
Egyáltalán nem hozom fel neki, csak magamba tartom. Nem akarom hogy rólam szóljon és nem is szól rólam. Én arról kurvára nem tehetek hogyha ez engem dühít, az érzéseknek nem lehet parancsolni max szinlelni.
Más oldalon kaptam segítséget és tanácsokat, és sokkal jobban érzem magam és támogatni fogom őt mivel szeretem. Ahogy látom itt inkább csak a másik fikázása és bíráskodás megy, nem pedig a tanácsadás, segítség nyújtás. Tisztelet a kivételeknek.
válasza:Én erőszakon átesettként nem tudok egyetérteni a többi hozzászólóval. Szerintem egy nagy felelősséggel járó döntés, hogy valakivel megosztasz egy ilyen traumát az életedből, ami régebben történt és elvileg lezártad már magadban. Mert ezzel a másikra is átteszel egy terhet, amivel nem biztos hogy tud bármit is kezdeni, és nem biztos hogy jól viseli.
De ha elér egy kapcsolat arra a szintre, hogy ilyen nyílt lapokkal játszunk akkor úgy gondolom hogy fontos a kölcsönösség. Az nem igazán járja, hogy akármilyen okból megosztok a párommal valamit de arra már nem vagyok kíváncsi hogy ez belőle mit vált ki. Ha együtt megyünk ezen az úton akkor menjünk tényleg együtt, ha ezt nem akarom akkor nem osztom meg.
Sajnos a legtöbb ember nagyon álszent. Érthető, hogy ha valaki valami tragédiát élt át akkor azt várnánk a társától hogy álljon mellette mint egy kőoszlop, de az ember nem egy kőoszlop. A másiknak is vannak érzelmei, a támasznak is lehet nehéz. Ez nem bűn, attól még ugyanúgy segítheti. Vagy szerintetek aki beteg rokonát ápolja, vagy gyászolja, az nem sajnálja magát is egy kicsit? Teljesen emberi.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!