Mit tegyek? Mivel mentsem meg ?

Én azt gondolom, hogy ha a párod ennyire befolyásolható, akkor (akármilyen nehéz ezt olvasni) nem szeret téged és a gyereketeket igazán. Hozott egy döntést, hogy családot vállal veled; mert gondolom, legalábbis remélem, hogy átgondoltátok, mielőtt belevágtatok. Emellett a döntés mellett foggal-körömmel ki kéne állnia, ehelyett a haverok mondják meg, hogy mit kell(ene) csinálnia és ők fogják majd eldönteni, hogy ti hogyan éljetek vagy ne éljetek együtt.

Nézd, tudom, hogy a probléma már adott, a kisgyermek is úton van, de ezt akkor kellett volna átgondolni, mielőtt az egészbe belevágsz. Van egy olyan mondás, hogy mindenki azt a virágot szagolja, amit letépett magának. Vagy elfogadod ezt vagy nélküle neveled fel a gyermeketeket. Mert ha valóban ennyire befolyásolható a párod, akkor pozitív változásra nem nagyon számíthatsz.

"Mégis mit lehet tenni az ilyen rosszindulató,más boldogságát irigylő emberekkel?"

Milyen választ vársz erre a kérdésre? Teljesen mindegy a válasz, mert a párod a jelek szerint nem hajlandó tenni ellene. Itt nem az a kérdés, hogy mit lehet tenni, hanem hogy a párod miért nem hajlandó tenni?

Ha jól értem kérdező, akkor a férjed kiállt melletted? Megszakította a barátaival a kapcsolatot, mikor szídtak?

Pontosan akkor mit vársz tőle?

Megértem, hogy rosszul esik, hogy szídnak, de a férjedet szerintem nem kell szídni ebben a helyzetben. Nem minden ember egyforma, például nálunk az megy csoda számba, ha a férjem felvállal nyiltan egy konfliktust, elvárni tőle, hogy napi szinten tegye, ha engem bántanak, szerintem ugyanolyan esélytelen lenne, mint azt elvárni tőle, hogy fussa le az olimpiai rekordot. De ezt tudtam, amikor hozzámentem. Sőt azt szeretem benne, hogy az esetek 90% százalékában, amikor én összeveszek az ügyintézővel, ő meg tudja oldani a problémát kedvességgel és némi rábeszéléssel. De ha valaki nekünk esik, akkor az esetek 99%-ban én leszek az, aki visszaszól.

El kell fogadni a párunkat olyannak, amilyen. Ő is valószínűleg nehéz helyzetben van, sőt neki is ugyanúgy fájnak, mint neked.

A helyzetetek ismeretében elgondolkodnék egy párkapcsolati tanácsadáson, hogy megerősítsétek a kapcsolatotokat és több empátiával forduljatok egymás felé.

Illetve ha van rá lehetőségetek, akkor elköltöznék. Itt nem a férjeddel, hanem a közeggel van probléma.

Beszélj vele. Biztis van amit nagyon nem szeret benned.

Egyébként te sem vagy különb.

Neked már volt itt kérdésed korábban és akkor is sántított a sztori.

Röviden:

- a férjed egy papucs

- a gyereket igenis kell sajnálni, mert apa nélkül fog felnőni azért, mert te egy pár éve tartó kapcsolatba szültél egy baromnak

- te egy korlátozó, uralkodó hisztigép vagy, nem véletlen választottál egy alárendelt papucsot életed szerelmének

- a barátait miattad építette le, ez a múltkori kérdésednél kiderült, mert neked soha nem tetszik semmi és inkább leépítette őket, csak ne hisztizz tovább

- a férjed szavait te még elhiszed, tudva, hogy egy megfelelési kényszeres, gyáva alak? azt mond amit hallani akarsz, de úgysem fog veled és a gyerekkel maradni, nem boldog most sem

Egyéb kérdés? Gratulálok a gyerekhez. Igen tudom, te szereted és majd mindent megadsz neki, blablabla. Mindenki ezt mondja, aztán majd felnő szerencsétlen lelki sérült, eltanulja az összes sz*r tulajdonságodat mert csak 1 példát fog látni és nem lesz apa szerep az életében, hála neked, mert ilyen jól választottál.

Gratu!

N