Hogyan mentsem meg a kapcsolatunkat, hogy ne menjen emiatt tönkre? 26/N

Lassan másfél éve leszünk együtt, de június óta, mikor felvettek oda ahol ő dolgozik valahogy minden kezdett lassan megváltozni.Azelőtt nekem lejárt egy másik munkahelyen a szerződésem és mivel keresgéltem, így addig rengeteg szabadidőm volt. Itthon el tudtam végezni minden házimunkát, jutott magamra is idő és már pénteken mentem ki hozzájuk vasárnap meg haza, mivel párom dolgozik. Sokkal boldogabb voltam szívesen mentem ki, talán lehet amiatt is mert kevesebbet láttuk egymást hétközben. Már akkor is mondták szülei hogy nyugodtan ottmaradhatok hétközben is, míg párom dolgozik de így egyedül sose akartam. Amióta egy helyen dolgozunk együtt is megyünk reggelente de szerdán mindig hazajövök. Pénteken sose szoktam kimenni mert az itthoni teemdőimet is meg kell csinálnom így marad a szombat este. Szüleit ez egyre jobban zavarja, hogy miért nem költözök oda miért jövök ki egyre kevesebbet. Anyukája kétszer szemembe mondta a véleményét rólam ami nagyon rosszul esett főleg ahogy beszélt velem. Zavarja őket hogy még mindig csendes és zárkózott vagyok valamint nehezen nyílok illeszkedek be a családba. Én sajnos mindig ilyen voltam és nem tudok rajta változtatni pedig próbáltam már párszor. Párom azt mondta így fogadott el így szeret, bár vele azért többet beszélek. Kezdetben azt hittem majd idővel otthon tudom magam náluk érezni tudok velük élni de akárhányszor hazajövök megnyugszom és sokkal jobban érzem magam.Az utóbbi időben meg már szorongva megyek ki attól félve hogy mikor kèrdezi meg az anyja na jössz ki ekkor meg ekkor? Na kinnt leszel a héten? Régen sokkal kedvesebben fogadtak most meg alig akar rámnézni az anyja meg apja. Haragszanak rám hogy többet vagyok otthon és hogy miért vagyok ennyire zárkózott. Tegnap is jött fel ránkförmedve hogy még mindig nem vagyunk készen jó akkor ne menjünk sehova neki nem kell ajándék(szülinapja volt pénteken) ő nem így képzelte el a Húsvétot. Semmit nem tudtam megcsinálni fennt mert rohanni kellett. Párom persze mindenért ugrik neki elsőre meg az apjának is mintha folyamatosan behódolna nekik. Vágta a pofákat rám hogy jajj megint hazamegyek én akkor éreztem azt hogy egy ideig nem szeretnék idejönni. Páromat is egyre jobban zavarja h keveset megyek ki de már mondtam neki az okát. Közös jövőt tervez velem tényleg nagyon szeret de én sokszor nem tudom olyan intenzíven viszonozni mindent. Albérletbe nem szívesen menne mert nem éri meg, lakásra meg még sok idő mire összejön a pénz. Náluk a konyha mosógép közös és gyakran feljönnek a tetőtérben is így nem igazán tudunk teljesen elkülönülni. Én szeretném vele megpróbálni az együttélést de hozzájuk nem akarok költözni.