Hogyan mentsem meg a kapcsolatunkat, ha nincs hova mennem?

Igen, ahogy az első mondja próbálj meg kivenni egy szobát ha más nem. Rakj félre minden hónapban gyűjtsd a kaució árát. Aztán ha már megvan, kifizetted költözésre kész akkor dobbants, de előtte egy szót ne tudjon róla, mert elvenné minden pénzed vagy úgy költekezne hogy ne legyen lehetőséged.

Tudom úgy érzed így sincs, túlórázz, dolgozz többet valahogy csak megtudod oldani.

Sehogy.

Ez a hapsi már csak szánalomból tűr meg maga mellett, mert nem akar kidobni az utcára.

Igaza van, felnőtt ember vagy, nem csünghetsz mindig az eltartóidon, oldd meg egyedül.

Ahol a szerelemből nem marad szeretet se, ott nincs mit megmenteni, csak ennyi: tűritek egymást, bőgsz, ő sza.rik rád, és elvegetáltok még akár évekig is így.

Az gondolom nem megoldás, hogy keress jobban fizető állást, munkásszállót, vagy társbérletet, mert nem elég kényelmes élet számodra, és akkor is csak kínlódni fogsz, hogy milyen sza.r életed van.

Csináld azt, amit ilyenkor minden magatehetetlen pi.csa: keress egy másik pasit, akinél eléred, hogy odaköltözhess. Legalább innen megszabadulsz, legfeljebb ott is sza.r lesz, az új pasival.

Esetleg el kéne jutni odáig, hogy ne másoktól függ anyagilag, és ne kényszerből élj más nyakán. Gondolom ebben a szerencsétlen pasiban is az volt az egyetlen vonzerő, hogy hozzá tudtál menekülni a szüleid elől.

Szánalmas...

Te se szereted, ő se szeret, de kényelmes, hogy van hol laknod, és még te támasztasz elvárásokat, hogy mit tegyen a pasid, hogy boldog legyél!?

Ez csak vicc, ugye!?

Ha nem akarsz utcán élni, akkor naponta nyald fényesre a pasid se.ggét, nehogy rád unjon, és kivágjon a pi.csába. Egyszer mindenki beleun ebbe a "depis vagyok" nyavajgásba meg a sírásba, és az ajtó elé pakolja a cuccaid.

Úgyhogy minden lehetséges módon fejezd ki a háládat, amiért van hol laknod!