Ez még szerelem, ha meglátom és könnybe lábad a szemem?

Hát, lassan múlik, mert jó volt...

Nekem volt egy plátói szerelmem, akivel csak néhány hétig jártam, de nem feküdtünk le. :( Jobb is, mert utána talán még rosszabb lett volna nélküle. Hamar lett utána kapcsolatom, szerelem, de a páromon kívül 15 év után is csak tőle dobogott a szívem, ha megláttam. :D Kb 15 évig. Már nem...

Persze ne ijedj meg nem biztos, hogy nálad eddig tart!! :)

Persze, természetes, nyugi. :) Két variáció: vagy magadnak sem vallod be, hogy vissza szeretnéd kapni, vagy pedig tényleg csak gyászolsz. Én a szép kapcsolataimat fél évekig sirattam (négy éves és egy éves), pedig mindkét alkalommal volt már barátom, akit szintén szerettem, igazán. Ez egyszerűen gyász volt a részemről is, hogy valami véget ért. Általában tudtam annak örülni, hogy részem volt benne, de sokszor elpityeredtem miatta. Nem vagyok jó búcsúzó... :/

Viszont a pasikat soha nem utáltam. Egyrészt mert távol áll tőlem az általánosítás, és sok fiú barátom van, akik csodálatosan rendesek, úgyhogy soha nem alakult ki rólam egységes rossz vélemény a férfiakról. Másrészt ha menni kell, hát menni kell... Erről nem az exed tehet. Kiszeretett belőled, vagy szerelmes lett másba, van ez így. Erről senki nem tehet, nincs miért gyűlölni. (Hacsak nem tett olyat, de az írásodból ítélve nem) Viszont amíg ilyen negatív érzések vannak benned, addig ne is álmodj róla, hogy bevonzzol magad köré olyan embereket, akikre vágynál...