Mit higyjek ezek után? Mit tegyek? Eltúlzom?

Persze utolsó kötelessége hagyni hogy megalázzák, csesztessék folyamatosan csak mert valaki más szemét volt veled és ezért nem bízol a pasikban? Még a pasi könyörögjön szegény szomorú lánynak mert az hisztizik?

Kérdező te meg szánalmas vagy... A következő pasiddal is ez lesz ha sürgősen nem változol meg. Vicces hogy még neked áll feljebb...

A kérdező, nem írta, hogy folyamatosan cseszteti!! Nem egy szeméthez volt eddig szerencsém, ugyhogy nem egy pasi miatt vagyok enyirre elvakult. Egyszerűen azt látom, hogy a pasiknak nagy részénél (biztos vannak kívételek) egy idő után unalmas az a lány akivel együtt vannak, egy idő után érdeklödnek más után, hogy élvezetesebb legyen az unalmas hétköznapjaik, és idővel ha van lehetőségük, hogy megcsalják a barátnőjüket élnek vele, hisz mi sem jobb nekik, otthon egy gondoskodó barátnő mellett, szeretőt tartani. Na mindegy, nem is elemzem tovább. :) Remélem azért sok jó fiú van, csak nekem nincs szerencsém hozzájuk.

És visszatérve a kérdező problémájára, nem akartam kifejteni de akkor kifejtem... a kérdező nem bízik a párjában, vagyis önbizalomhiányos, az önbizalomhiányon meg ki tud segiteni?! A hozzá legközelebb álló, vagyis a párja. Ha a párja szereti, és tudja, hogy a barátnője önbizalomhiányban szenved, akkor segít rajta, és probálja növelni az önbizalmát, mint bókokkal, mint bizonygatásokkal, hogy neki csak ő van, és ő a legfontosabb. :) Szerintem ez a normális, de sokak szerint ez túl sok, és nagy kérés...hát nem tudom.

Hát persze ha a barátnő kiszolgálja mint anyuci és nem teremtenek izgalmas életet akkor ne is sírjon hogy máshoz is megy (persze ennek ellenére nem szép dolog). Amúgy pedig nem, nem a másik kötelessége gyógyítani a párját. Az a "beteg" ember kötelessége saját maga felé, és nem másra kell terhelni a dolgokat ha nem ő tette a rosszat. Segíteni esetleg lehet de azt is csak akkor ha a másik hajlandó magától változtatni. De látod a kérdező be sem ismeri hogy baj van vele pedig ez nem normális, hanem a pasit szídja. És a segítség sem azt jelenti, hogy mindent de mindent tűrjünk el a másiktől mert szegény önbizalomhiányos.

Amúgy pedig írta a másik oldalon a kérdező hogy sokszor veszekszik szóval nem a kisujjamból szoptam ki.

Aki senkiben sem tud bízni az ne várja el senkitől hogy vele szenvedjen egy párkapcsolatban. Mert ezzel a saját téveszméit (hogy mindenki szemét) igazolja, mert amikor egy idő után megunja a pasi a hisztit és keres más meg elmegy akkor gondolhatja hogy na megint igazam volt, továbbra sem bízom. Önbeteljesítő. Amíg valaki ilyen szinten van addig ne várjon senkitől semmit, változzon meg és utána keressen valakit. Bajok pedig mindenkivel történnek, és ezt a legtöbb normális ember ilyen túlzott sérülések nélkül el tudja viselni. Az hogy van józan eszünk és nem vagyunk naívak nem ilyen hisztériás viselkedést kell hogy jelentsen.

Hát amit Te írsz abban is látok igazságot. De kiváncsi lennék arra, hogy egy önbizalomhiányos ember, hogyan változtasson saját magán?! Persze ha nem ismeri be ezt a problémát, akkor nem fog, de aki beismeri, az hogyan... mert, én olvasok ilyen könyveket, mindenhogyan probálom magamba "beleverni", hogy lehet szeretni, nem megy! Amugy nem úgy gondoltam, hogy aki önbizalomhiányos annak tárt karokkal kell elvárnia, hogy őt ápolgassák, és magáért semmit se tenni. Szóval, persze, ő is tegyen azért, hogy tudjon bízni az emberekben. De akkor sem tudom én elképzelni, hogy ez egyedül, hogy mehet, hogy lehet "kigyógyulni" ebből. Én sajnálom az ilyen embereket igazából, mert tudom, hogy én is menyirre szeretnék bízzni, és van is amikor sikerült, ideig-óráig, de utána jönnek a rossz gondolatok, és minden jót szét zúznak. Érdekes egy téma, szerintem lehet, hogy az ilyen embereknek orvosra van szükségük. (de nem gyógyszerekre!!)

Hát ... kérdező, remélem Te is rájösz ezekből a válaszokból, hogy mi a baj, és mi miatt van, és hogyan tudnál változtatni.