Miért olyan amilyen, hagyjam el?

Folyamatosan morgós, soha semmi nem jó, állandóan panaszkodik. Ha minden jó akkor sem jó, akkor is idióta vagyok valami miatt.

Már egy ideje úgy érzem a megszokason kívül semmi sem tart minket igazán össze.

Csak azért, hogy legyen valaki érdemes vele maradnom? Igazából talán csak megerősítést várok a menekülő szándékomhoz, meg én sem értem/tudom. Nem tudom, úgyis csak idióta leszek. :/

Fiatal, 30-as gyermektelen férfiként nyeljek tovább? Vagy menjek tovább? Már lassan magamban sem vagyok biztos.

Mit gondoltok? Mit tennének?