Velem van a baj, vagy a kapcsolatunkkal?

Ott kezdeném, hogy apámmal távolról sem volt jó kapcsolatunk, nem értettem miért nem váltak el a szüleim, sosem láttam jelét hogy szeretnék egymást, és nekem is jobb lett volna egy szülővel élni, boldogabb lett volna a gyerekkorom mint így. Velem apám soha nem volt agresszív fizikailag, az meg egy idő után már nem érdekelt hogy elhanyagolt, nyíltan kijelentette hogy utál, és hogy számára egyértelműen csak egy teher voltam. Egész gyerekkoromban utáltam, minden egyes önző, idióta szokásával együtt, alig vártam hogy végre elköltözzek otthonról.

Most a barátommal lakok (albérletben, még mindketten egyetemisták vagyunk), aki semmilyen formában nem agresszív, nagyon kedves, törődő és kiegyensúlyozott, és bár megvannak a kisebb problémáink, de nincs nagy gond a kapcsolatunkkal. Már egy ideje feltűnt, de mostanában egyre többször, hogy apámnak szinte minden idióta szokását nála is felfedezem, és még büszke is a legtöbbre, pedig ezek számomra mind negatív dolgok, és ezt ő is tudja. Csak hogy példát is mondjak, én nagyon környezettudatos vagyok, a családom soha nem volt az, azt reméltem könnyebb lesz az életem ilyen téren ha saját lakásom lesz, de sajnos a barátom is rengeteget pazarol. Hiába tudja hogy ez nekem sokat jelentene, meg se próbál jobban odafigyelni a környezetére, és ez csak egy rossz szokás a sok közül. Nem szoktam veszekedéseket kezdeményezni mert nyilván nem kényszeríthetem rá egy másik életmódra, csak néha megjegyzem hogy figyelhetne erre meg arra, de mintha meg se hallaná. És azt vettem észre hogy az idő múlásával ahelyett hogy hozzászoknék, csak egyre jobban dühít minden apró önző szokása, annyira, hogy már komolyan fontolgatom a szakítást.

Az lenne a kérdésem, hogy ezek alapján szerintetek csak túlreagálom a helyzetet, vagy így tényleg problémás lesz a kapcsolatunk hosszútávon? Sosem voltam pszichológusnál mert azt hittem nincs rá szükségem, hiszen egy embert sem ismerek akinek normális a családja, nem nagy dolog hogy az én gyerekkorom is sz*r volt. De lehet mégis szükségem lenne rá hogy elmenjek egyhez, mert arra is gondoltam hogy talán a kapcsolatunkkal nincs is nagy baj, csak nem dolgoztam fel az apámmal való negatív viszonyomat, és ezt valahogy kivetítem a barátomra, fantom problémákat generálva.

Vagy az is lehet, hogy a covid helyzet miatt vagyok frusztrált, és amiatt nagyítom fel a problémákat, mert ezek a szokásai sosem zavartak annyira, mint az elmúlt hónapokban.