A páromnak igaza van? Mit jelent a feltétel nélküli szeretet?

Sziasztok. Azzal kapcsolatban szeretném a véleményeteket kérni, hogy vajon lehet-e egy párkapcsolatban elvárásokat támasztani a másik elé?

A konkrét szituáció a következő: a párom, mióta ismerem abbahagyta a főiskolát, három alkalommal kirúgták a munkahelyéről, sokszor mondta azt, hogy elkezd valamit, aztán mégsem vágott bele. Legutóbb fél évig volt munkanélküli, előtte is hónapokig. Végül a családom segítségével találtunk neki egy olyan munkát, ami számára tényleg megfelelő, jó benne, nagyon elkötelezett ezzel kapcsolatban (még nem láttam ilyen lelkesnek/szorgalmasnak), és el tudta kezdeni a jogsit is. Bizonyos körülmények miatt viszont megharagudott a munkáltatójára, és olyanokkal jön, hogy "Majd én akkor itthagyom az egész szart" meg hogy "lelketlen, etikátlan banda az egész, meg sem érdemlik, hogy ott dolgozzak" És az előzmények miatt félek, hogy tényleg otthagyja, és megint nem lesz munkája. Őszintén, aggódom amiatt is, hogy bízhatok-e egyáltalán benne, mert én szeretnék családot, de mi van, ha sose fog talpra állni? Ő is szeretne csalásot, és mindig azt mondja, hogy majd megoldja. De ezt az állást is kb. mi szereztük neki...

A lényeg pedig az, hogy mikor ezeket a kérdéseket felteszem neki, akkor azzal jön, hlgy én nem szeretem feltétel nélkül, mert elvárok tőle dolgokat, és nem bízom abban, hogy meg fogja oldani.

Ez lehet, hogy így van. Hiszen tényleg nagyon bizonytalan vagyok, és nem tudom, tudok-e rá alapozni.

De lehet, hogy rosszul látom a dolgokat, és hagynom kéne, hogy csak szeressük egymást? Fiatalok vagyunk, nem élünk együtt (többek kozt éppen azért, mert sosincs munkája), elég lenne csak elengedni ezt, és a jövőre nem gondolni? Vagy bízni a szavában ezek után is?

Ti mit gondoltok erről?

Kérlek, most ne azon legyen a hangsúly, hogy "te választottad, te szenvedj vele".

Köszönöm a válaszokat.