Volt olyan, hogy annyira meg akartál menteni egy kapcsolatot, hogy észre sem vetted már magadnak is hazudsz?

Igen.

Nem tudok most sem válni.

Mást szeretek.

Feleségemnek mondogatom, hogy szeretem. Vannak napok, mikor elhiszem.

Néha nosztalgikus hangulatban jobb, de tudom, hogy hazugság az egész

Szeretem is csak már nem szerelemmel. Mást szeretek.

Nem tudom meddig húzom még.

Sajnos volt. Nem a maganytól féltem, mert teljesen jól elvagyok egyedül is. Attól féltem, hogy ŐT elveszítem. Ezért én próbáltam a lehető legtöbbet beletenni, de ő már elengedte. Az utolsó egy évünk nézett így ki, hogy már csak én harcoltam kb. Szakítottunk is alatta 1x,majd visszajott még pár hónapra, de minek.... Már csak bántott és kihasznált. Én meg hagytam. Akkor jöttem rá, hogy kár volt, amikor gyanút fogtam, hogy van valakije. És sajnos igazam lett, elkezdett ismerkedni valakivel. Hamar rájöttem, az első randinál. De valahogy nem voltam tőle bdog, hogy igazam lett....

Összegezve, gyakorlatilag a kapcsolatunk utolsó egy éve full fölösleges volt, egy fecske nem csinál nyarat..

#3-as

Sajnos nem tudom. Ő valószínűleg félt a magánytól, nem igazán szerette/szereti őt már senki sem, tett érte. Én még láttam benne a szépet, legalább is akartam.

Egy új emberrel nyilván könnyű, neki még tud álarcot mutatni.

De tudod, az ilyen emberek félnek egyedül lenni, félnek szembenézni önmagukkal. Tudod miért? Mert utálják magukat. És ha nem kapnak külső megerősítést, hogy ők igenis jók, akkor elvesznek és összeomlanak. Hát ezért, ezért jött vissza hozzám. Rossz volt és még rossz is, de őt sokkal jobban sajnálom. Mert az egész élete csak színjáték. Eljátssza, hogy boldog, közben meg egyáltalán nem az. De fontos neki, hogy a külvilág így lássa. Én nem játszom el, hogy boldog vagyok. Nekem fájnak a történtek, de mindezek ellenére is biztos vagyok abban, hogy sokkal boldogabban élek még ezzel a negatív élménnyel is, mint ő! Én már nem is haragszom rá, inkább sajnálatra és szánalomra méltó.

4. Én vagyok a hármas. Mintha magamat olvastam volna vissza.

És igen. Megszereted, majd megsajnálod. Mert tudod, hogy te nem fogsz úgy élni, hogy bánod, hogy szeretted és nem fogsz úgy élni, hogy bánod, hogy vele voltál, mert ezt is meg kellett élni, és te őszintén élsz, ő meg... Csak szánni tudod a nap végén, főleg ha még néha látod és látod hogy mímeli a fenenagy boldogságot.

Szánalomra méltó...ez betalált

Volt. 5 év, eleinte nagyon jó volt, de a kapcsolat megrekedt egy szinten. Ráadásul egyre bunkóbbá vált velem, üvöltözött, mindig más volt a hibás, sosem ő, stb.

Én a magánytól féltem, és neki sem akartam azzal fájdalmat okozni, hogy bezzeg én is csak elhagyni, bántani tudom. Viszont a kifogásait és az uralkodását már nem tudtam tovább tűrni.

Az 5 év alatt nagyon sokat éreztették velem (még ha konkrétan nem is akartak beleszólni a dolgomba), hogy ez a kapcsolat több fájdalmat okoz, mint jót, de én vakon szerettem őt. 2020 nyarától viszont elindult a teljes lejtmenet, és már nem vagyunk együtt. Végül szakítottam vele, nagyon nehéz volt, de úgy érzem, minden esélyt megadtam. Így nincs bennem a mi lett volna, ha... Öt év sok idő, és ha közben nincs érdemi pozitív változás, csak az ígérgetés meg a parancsolgatás megy, akkor jobb abbahagyni.

1-es...egyszerüen gyáva vagy.

Mint az exem...hát szenvedjetek, meg is érdemlitek.

6-os, mintha magamat olvastam volna. :O

Én sem félek a magánytól, hiszen a kapcsolatban is az vagyok. Csak annyira szeretnék egy normális kapcsolatot, ahol minden oké, hogy küzdök és elhitetem magammal, hogy változhatnak a dolgok.