El fog durvulni?Vagy már ez is elég durva?Mit tegyek?

Az már volt, hogy tombolva őrjöng az autóban a 3 éves gyerek füle hallatára krvaanyázva mert valaki (aki szintén a házunkban lakik) az ő kedvenc parkolóhelyére állt? És amikor szólsz, hogy ezt talán mégsem kéne (egyáltalán: sem az ok, sem a probléma mértéke nem indokolja azt amit levágott), még neked akar ugrani, hogy neki is ki kell adnia a gőzt, ne akard megszabni neki, hogy ezt hol és hogyan tegye. (?) Akkor majd lesz. És bebokszolt ajtó is, meg effélék. A mottó ugyanaz: mindig más a hibás, ő áldozat, belőle ezt kiváltják, ha te nem lennél 'ilyen', neki sem 'kellene' így viselkednie.

Ha nem mersz említeni neki dolgokat (pl pszichológus), az nagyon markáns jel. Ahogy az is, ha összeugrik a gyomrod, ha hallod, hogy hazaért. És az pörög a fejedben, hogy vajon mi lesz az első "ok", amin kiakad aznap. Szeretném ha nem lenne igazunk. :(

Ezek a dühkitörések arra utalnak, hogy mond neked valamit, te meg nem veszed figyelembe. Gondolom régebben próbálta megbeszélni. Aztán már kiabált, és végül ez a vége.

Le is írtad. Elmondta mi van, mit érez, te meg azt mondod rá hogy nem igaz, nincs így.

Inkább gondolkodj el rajta, hogy mennyire lehet veled megbeszélni a dolgokat, mennyire veszed figyelembe, ahelyett hogy rávágod, hogy nem igaz. Ez tipikus hárítás.

A párod szeret, és még küzd.

Sose fog megütni. Azért ordít és dobálózik, hogy vedd már észre, halld már meg!

Ha továbbra sem teszed, egy idő után elhallgat. De akkor már feladta, és vége.

Ne kend rá. Ez tipikus figyelemfelkeltő viselkedés, másokra nézve ártalmatlan.

Úgyhogy vedd végre komolyan, és nézz szembe önmagaddal. Ez egy őszinte beszélgetésért kiált.

Ne akkor mikor éppen ki van akadva, mert nem fog tudni rendesen beszélni a felfokozott érzelmi állapottól.

Mikor nyugi van, akkor menj oda.

"Kérlek beszéljük meg nyugodtan. Most itt vagyok, meghallgatlak, figyelek."