Mi a fontosabb, párkapcsolat alatt is tanulni, fejleszteni magad, ezzel időt elvéve a párodtól, vagy ezeket feladni és vele tölteni minden időd?

mi az, hogy ‘idot elveve a parodtol’? 0-24 oraban egymas nyakan kell csungeni vagy mi? ennyi erovel a barataimmal se talalkozzak, mert ‘idot veszek el a paromtol’..

meg kell talalni az egyensulyt. nyilvan ha valaki minden szabadidejet tanulassal tolti es mondjuk rendszeresen emiatt mond le kozos programokat, az gaz, de nem az a megoldas, hogy semmi idot nem szansz magadra es az erdeklodesi korodre, mert egyreszt visszaut majd, masreszt nem egeszseges egymas szajaban logni nonstop. illetve a masiknak is szuksege van az en-idore, felnott ember ne legyen mar olyan eletkeptelen, h ne tudja magat a parja nelkul elfoglalni.

Igazából az egyensúly a lényeg.

De ekkora áldozatot senki sem érdemel hogy feláldozd a fejlődés lehetőségét valakiért aki nem biztos hogy életed része lesz, míg a fejlődés életed részévé válik.

Szép is lett volna, ha 17 évesen abbahagytam volna a tanulást.

Szerintem ma piacképes akarsz maradni, akkor valamilyen formában folyamatosan tanulni kell.

Igényem van a fejlődésre, tanulásra, folyamatosan "benne vagyok valamiben" (jelenleg hosszabb ideje viszont kapcsolatban nem), de nem tudnék olyannal együtt lenni, aki ebben nagyon más nézőpontot képvisel. Ha fejlődünk, és közben a kapcsolatunkkal is foglalkozunk, akkor az is fejlődik, változik, és egymásra sem ununk rá, mert folyamatosan hozunk be új szempontokat, ismereteket, meglátásokat- legalábbis szerintem.

Azt szem előtt kell tartani, hogy egy nap akkor is 24 órából áll, és nem lehet teljesen elhanyagolt sem magunkat, sem a másikat, sem a kapcsolatot - tehát valami értelmes keretek maradjanak meg, és akkor ez sokat adhat nekünk.

Akik 0-24 együtt vannak, az is lehet jó, ha mindkét félnek az az igénye - de csak akkor. Bár ez elég extrém példa, nem is tudom, van-e olyan pár, akik ezt tényleg őszintén boldogságként élik meg a kapcsolat nagyon friss szakasza után is.